Darabjaim, amik …

Összetörted ami nem kell magadnak,

Darabjaimat, amik utánad maradtak.

Többé már senki össze nem rakhatja,

Szívem belül sivár, senki se lakhatja.

Megcsaltál kedves, összetört az álmom,

Csalódtam, pedig boldogságra vágyom.

Most már tudom tőled ezt nem kapom,

Nem te voltál hibás, én voltam barom!

Hittem szép szavaidban, hazug csókod,

De hamar lehullott végül hamis álarcod.

Csalódtam mégis, hisz hittem neked én,

Pedig megvoltunk mi együtt szépecskén!

De jött egy másik akiért mindent eldobtál,

Aki miatt te minden napot végig hazudtál!

Mondhatsz már bármit, benned nem hiszek,

Sajnos most már ezek után többé senkinek!

Lehullott a lepel és rájöttem az álnokságra,

Eljutottunk mára veled az utolsó állomásra!

Mehetsz már szabadon nem kellesz ezután,

Indulj a másikhoz, szedd a lábad szaporán!

Felejts el örökre és ne halljak rólad semmit,

Boldogítsd annak a másiknak óráit, perceit!

Betelt nálam a pohár, ezután nincs bocsánat,

A becsületedet most nálam jól elpuskáztad!

Még most sem hiszem el, mire voltál képes,

De hidd el nem én lettem az életben vesztes!

Darabjaim amik utánad maradtak összerakja,

Valaki, valamikor egyszer, aki ezt megkapja!

Budapest. 2020. 02. 03.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!