Te már odaát vagy…

Tudom már odaát vagy,

Szívem lassan megfagy.

Talán hallod a sóhajom,

Te vagy minden álmom.

Nem feledlek míg élek,

Talán mindig remélek.

Te is még gondolsz rám,

Az égnek egyik csillagán?

Úgy szeretnék veled lenni,

Tejúton a csillagokra menni!

Ahol Te is ott leszel velem,

Majd örökké fogod a kezem.

Mikor éjjel behunyom szemem,

Arcodat oly tisztán látni vélem.

Mosolyod elkísér egész hajnalig,

De ő könyörtelen és arcod eltűnik.

Szívem ilyenkor belül sír és zokog,

Miért vetted el tőlem isten a napot?

Rám már nem úgy süt mint előtte,

Hisz a szerelmemet a halál elvitte!

Nem találom helyem ebben a világban,

Mert minden álmunk ott van a sírjában!

Elvitte magával, én többé nem álmodom,

Mély a szívemben, lelkemben a fájdalom!

Te már odaát vagy és neked nem fáj semmi,

Nekem a szívem szakad, nélküled kell élni!

Álmaim sincsenek már, elvitted oly messzire,

Szenved e szív nagyon, nem is akár mennyire!

Gondolj néha rám és ha feljönnek a csillagok,

Ég alatt leszek én, várlak tudd hogy itt vagyok!

Küld majd egy aprócska kis jelet, egy üzenetet,

Várom az időt hogy jöjjön, én is mikor mehetek!

Budapest. 2019. 12. 16.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!