Táv szerelem

Gondolatban veled vagyok,

Mikor fejed párnádra hajtod.

Ha elalszol féltőn betakarlak,

Eljöttem a lelkemmel lássalak.

Hiányzol kedves az életemből,

Néha könny gördül szememből.

Nappalok nyüzsgése megfeledtet,

Éjszakában a hiányod dideregtet.

Fázom ha nem bújhatok melléd,

Ahogy átölelsz a karod gyengéd.

Hiányod kísért éjjel és álmodom,

Zokogva ébredek fel hajnalokon.

Nálad járok álmaimban éjjelente,

Lelkemet a te lelked megérintette.

Táncol a lelkünk együtt az éjben,

Vidáman boldogan a fellegekben.

De mikor felébredek, eljő a reggel,

Könnyezem a lelkem tele sebekkel.

Rájövök hogy ez csupán egy álom,

Búsan érzem, nem teljesült álmom.

Napközben könnyebben elfeledem,

A bánatomat akkor néha elengedem.

De minden nap eljő az éjjel és kísért,

Folynak könnyeim akkor a kedvesért.

Budapest. 2019. 12. 06 .

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet ha elolvastad a versemet!