Apró kavics

Apró kavics az életem,

Oly kicsi ezen a földön,

Hogy a sors merre sodor,

Rossz útra visz el olykor.

Apró kavics közt keresem,

A boldogságom nem lelem,

Jöhet vihar fergeteges eső,

Élet múlik , szalad az idő!

Apró kavics vagyok e földön,

Testbe zárva lelkem , börtön,

Minden apró lépésem életem,

Hová sodorsz még kérdezem!

Mit tehetnék mond csak sors,

Utamon néha a bánatom folyt,

Apró kavicsként sodor az élet,

Néha egy egy mosoly ami éltet!

Ide oda gurulnak az apró kavicsok,

A találkozásokból mindig tanulok!

Ahogy haladunk tovább a földön,

Elkopik testünk hegyen s völgyön!

Apró kis kavics mesélni tudna,

Élete során hány darabra hullva,

Halad az időnek fogaskerekével,

Millió szembe nézett félelemmel!

Apró kavics a földön minden ember,

Útjuk során mind elkopik egyszer!

Az idő örökké halad nem állhat meg,

Apró kavicsok halnak, és születnek!

Budapest 2019 10. 11.

Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet ha olvastad a versem!