Gondolataim 78. rész

Lélekdonor

Ezt az írást azoknak ajánlom, akik szeretnének változtatni az életükön és tisztalappal elindulni egy megújjuláson keresztűl. Az igazi változás akkor jön el , ha másképp gondolkodnak. Ebben a gondolkodásban most egy olyan témáról lesz szó amiről nem szívesen beszélnek.

Miért ez a téma ?

Mert szeretném, ha mindenki nyugodt és békés szívvel tudja magát átadni majd az élete végén a metamorfózisnak ( átalakulás ) , azaz a testlevételnek ( mint halál az egy elcsépelt szó erre egyébként ) mert mit is jelent a halál ?

A vég azt jelenti, de jelenti azt is hogy valami másnak a kezdete. A halál a mai korban is tabuként van kezelve. Az embereknek félelmei vannak vele kapcsolatban, és nem mernek beszélni róla. Kényelmetlennek érzik erről a témáról beszélni. Pedig ez is az életnek egy része, úgy mint az öregedés. Erről sem szívesen beszélnek. Sokan nem is akarják elfogadni az öregedést. Sokan fiatalító kurákon , műtéteken esnek át mert örökifjak szeretnének maradni… A szépség , úgy mnt a fiatalság múllandó , ha nem is beszélünk róla ...

Pedig beszélni kell róla. Hiszen az öregedés jelei egy olyan folyamat, amit a testlevétel követ, de ez egy átalakulás ami az anyagi világunktól eltér.

Erre azt mondanád , igen a fizikai valóságunktól megfoszt. Ez nem így van, nem foszt meg, csak lejárt az ideje a testi ruhánknak. Persze te megjegyeznéd :

És mi van akik fiatalon mennek el? Ez azért van, mert te csak annyit választottál. Leszülettél, hogy egy pár dolgot megtapasztalj és nem szerettél volna tovább itt maradni.

Mint pl. vannak kik csecsemőként mennek vissza, mert maga a születést és annak az érzését akarták megtapasztalni. Van ki egy egy betegség miatt jött le, mert azt szerette volna megtapasztalni.

Persze megértem hogy emberként ezt nem tudod befogadni. De ha már elfogadod hogy a lélek örök , akkor tisztában leszel vele hogy mindenki aki leszületik tapasztalni jön a fizikai világunkba.

De hát milyen fájdalmas elengedni egy szerettünket , mondod …. Igen, mondhatjuk, hogy a szeretteinknek nagyon fáj az elvesztésed. De ha mindenki ezt tudatosítaná magában, hogy minden lélekdonor azért jön le, hogy tapasztaljon egy anyagitestben, akkor elfogadhatóbbá válik maga a halál szó fogalma is . Viszont nem szeretem a halál szó használatát mint írtam, talán mert annyi negatív energia került magában a szó használatába. Lényegében hívhatjuk bárhogyan de valójában csak a testiruhánkat vesszük le, és a lélek az tovább él. Újjabb lehetősége van, hogy majd egy másik létben tovább tanulhasson és fejleszthesse a tudatát.

Minden szellemi és anyagitest itt a földön a fizikális világban , részese egy közösségnek. Ez pedig a család , barát , munkahely és sok mindenki akivel találkozunk életünk folyamán.
Persze mikor valakit eltemetünk, az rányomja a bélyegét az itthagyott hozzátartozókra. A mai világunkban még nem tudják elfogadni a halált, mert úgy gondolják , hogy a halál az egy vég-et jelenti az életnek. Ami így is van , de nem szó szerint. Az élet és a halál egy ciklus. Mindkettő egy átalakulás , mivel az energia sem vész el hanem átalakul.

Amikor leszületsz átalakulsz , kapsz egy testi-ruhát, amikor el kell hagynod az anyagi világot akkor vissza adod ezt a testi-ruhádat a gályának ( azaz a földanyának ) és te eggyé válsz a forrással ahonnan a lélek származik.

Minden energia még az élelmiszer is egyfajta energia, hiszen amit megeszel azt a fizikai test energiává alakítva használja fel a test táplálására. Tehát a táplálékot energiává alakítja át a testünk azért mert csak így képes fizikai síkon élni. Az univerzumunkban minden energia. Ami állandó mozgásban van . Folyamatosan átalakul, épp amire szükségünk van életünk folyamán.

Az életútunkat pedig eléggé meghatározzák a fizikai világban létrehozott külső tényezők. Így egymással is kölcsönhatásba kerülünk. Ezért jó az ha tudjuk , hogy mindenki és minden hatással van és lesz ránk, de ugyan úgy mi is hatással vagyunk másokra és mindenre. Ez egy utazás amiben vándorok vagyunk.
Az hogy hogyan élünk meg egy egy ilyen utazást eme fizikai síkon az anyagi testünkben, az tudati és érzelmi alapon fog eldőlni.

Az életünk során sok minden történik velünk. Ezek megélése minden esetben az érzelmeinket befojásolják. Lehet tudatosan élni , amikor eldöntheted hogy egy adott szituációban mit fogsz tenni , vagy egy választás előtt hogyan fogsz dönteni.
Ezt kétféle képpen teheted meg . Tudatosan vagy érzelmi alapon dönthetsz, tehát a fejeddel gondolkodsz vagy a szívedre , megérzéseidre hallgatsz.
De mindig tudd vállalni a felelősséget a döntéseid alapján. A felelősség jelentése, hogy akár tudatosan vagy , akár érzelmileg választasz azt veszed alapul , hogy a döntéseimmel másnak ne ártsak.
Ez jelenti a felelősségvállalást a döntéseim után.

Életünk folyamán sok minden történik velünk. Közösségben élni , nagy feledat. Kivagyunk szolgáltatva mások döntéseinek , és viselkedésének. Ezért van sokszor hogy stresszként ér bennünket egy egy történés. Ezek a stresszek érzelmi szinten hatnak ránk.

Ha nem tudjuk elfogadni , feldolgozni és elengedni , akkor egy hátizsákban összerakódik és cipeled egész életed folyamán… ami egyre nehezebb lesz.
Ezáltal kialakulhatnak olyan fizikai tünetek amik előjelei annak, hogy ideje szortiroznod, hogy mi kell a hátizsákodba és mi az ami súlyos teher. Tudd és érezd ez megkeseríti az életedet ami miatt egy blokk keletkezik a tudatodban, ez pedig érzelmileg blokkolni fog és egyuttal egy seb keletkezik a fizikális testedben. Ha pedig nem gyógyítod be azt a sebet könnyen egy olyan tumorrá változik ami visszafordíthatatlan betegségben fog megmutatkozni.

Mi erre a megoldás? Kérdezed .
Az hogy magunkhoz legyünk őszinték. Keressük meg mi az amit cipelünk, amit csak elnyomunk és a fiók mélyére sülyesztettünk, nem foglalkozunk vele. Nem látjuk ezzel azt gondoljuk hogy túl vagyunk rajta … De mi van akkor ha előkerül vagy újra elénktárul egy ugyan olyan helyzet? Akkor hogy birkózunk meg vele , ha még a múltból is ott vannak a blokkok? Megmondom mi történik… Összeroppansz….

Mi ennek a megoldása ?
Az hogy minden múltbéli terhünket fel kell dolgozni , elfogadni hogy megtörtént , nem magadat okolni , és szépen elengedni , megbékélni azzal hogy megbocsájtasz magadnak, hisz mindenki hibázhat.
Ezért a sérelmeiddel is így számolhatsz el , ha ezt megérted, elfogadod és megbocsájtasz a másiknak mert mindenki hibázhat nem csak te. Így eltudod engedni azt is ami bántott és ami fájt.

Egy olyan témáról fogok most írni ami szintén kényes a halállal kapcsolatban.

Hogyan tudod felkészíteni a gyerekeidet illetve a környezetedet akik nem fogadták még el a halált, és azt hogy egyszer el jön az idő amikor el kell hagynunk őket. Igazából nem csak öregedéssel távozhatunk, hanem bármikor bekövetkezhet ez a tényező.
Természetesen le kell ülni a gyerekekel.
Elsősorban , kérdezd meg tőlük , mit gondolnak a halálról . Félelemmel gondolnak e rá ? Gondoltak e rá, hogy mi lesz ha mi nem leszünk ? Félnek e attól hogy meghalunk.
A gyereknek is tudnia kell azt, hogy ez egy természetes folyamat, az élethez tartozik. Aki megszületik meg is fog halni. De azt is tudnia kell, hogy csak a test hal meg , mi lélekként tovább élünk , mert a lélek örök. Azt a kis időt amit itt töltünk a fizikai létünkben, miért ne élvezhessük egészen a végéig ?

Akkor döbbenünk rá, mikor tudatosul bennünk, hogy a halál az ott köröz a fejünk fölött. És ez mikor szembesít bennünket ? Ha egy fiatalt kisérünk az utolsó utjára. Aztán el is felejtjük, és nem is akarunk róla tudomást venni, hogy majd mi is leszünk annak a helyében akit akkor elkisértünk.

Az évek pedig egyre szállnak, és az öregedés nyomait felfedezzük a tükörben. Mi történik akkor ? Pánikba esünk, arra gondolunk, te jó ég mennyi időm van még ? Aztán pánik szerüen mindenbe belekapunk. Bizonyitani azt hogy még dehogy vagyunk öregek. A férfiak általában akkor kapuzárási rohamban vannak, akik azzal próbálják bizonyítani hogy ők még férfiak, hogy keresnek egy fiatal szeretőt. Ha egy házasságban vagy párkapcsolatban nem felhőtlen a kapcsolat , vagy valamiről úgy érzi a férfi hogy lemaradt, igyekszik bepótolni. De ez a nőkre is igaz, nagyon hiúak tudnak ilyenkor lenni, azok akik nem tudják elfogadni az öregedés természetes velejáróját a ráncokat, a bőrük megereszkedését… Késleltetni lehet a ráncosodást, de belül is épp úgy öregszik a test… Ez ellen nem lehet mit tenni . Fizikálisan a sportolással kissé elhúzódik a fizikális hanyatlás , de nem állítható meg.
Ezekkel sajnos hiába vannak tisztában, csak hogy sokan nem akarják elfogadni és harcolnak az idővel.

Pedig azt az időt amit még kapunk mennyivel jobb lenne ha békében és nyugodtan élhetnénk le. Nem félelemben élni a haláltól és ennek folyamatának a kisérőjeként az öregedéstől.
Ha elfogadod... ha nem... ezt kikerülni nem lehet.
Csak az nem mindegy, hogyan éled meg az öregedést. A gondolkodásukon kell változtatni mindenkinek, aki fél az elmúlástól.
Elgondolkodtál e már azon, milyen minőséget éltél meg az eddigi életed folyamán ?
Mindent megtettél amit az életedben szerettél volna ?
Megadtál magadnak mindent amire vágytál ?

Boldog voltál ?
Mindig őszinte voltál magadhoz és másokhoz ?
Mindenkinek magadat adtad ?
A szüleiddel, családoddal éreztetted a szeretetedet ? Ők boldogok voltak melletted ?
Egyszer is megkérdezted tőlük, hogy mi van velük ? Boldogok e veled ?

A végén majd sok minden előjön amit nem csináltál meg, ami kimaradt az életedből. Előjönnek a sérelmek, a harag, a vágyak, a célok, az elfojtott fájdalom… a kimondatlan szavak…
Amin már nem tudsz változtatni akkor.

De most még nem késő , megteheted. Csak ne hazudj, legalább magadnak ne!

Sosem késő változni, változtatni. Tisztítsad ki a cipelt zsákod tartalmát, hisz az nagy teher.
Sosem késő hogy tisztába tedd a tudatod , a lelked is megtisztul. Nem jobb könnyű zsákkal és nyugodt szívvel átkellni azon a bizonyos hídon ami a fénybe vezet ?

Most lehet arra gondolsz, hogy az csak rád tartozik és ki vagyok én ?
Én meg azt mondom , engem nem érint te hogyan távozol ebből a világból, ez csak egy lehetőség és egy új utat mutattam ezzel neked, hogy ezt a gondolatot megosztottam veled.
Élsz vele vagy nem élsz vele, neked kell magaddal elszámolnod, nekem nem tartozol semmivel.
Sőt senkinek nem tartozol elszámolással.

Volt valaha olyan szeretted akinek a kezét fogtad a halála utolsó pillanatáig ? Az mindent megváltoztat az emberben.

Az eltávozás előtt kitisztult tudattal másképp gondolkodnak az emberek.

Én ettől szeretnélek megkímélni.

Lehet hogy most elgondolkodtál rajta , de az is lehet legyintesz egyet. De lehet ha megfogadod az itt leírtakat , és elindulsz ezen az úton.

Mindegy hogyan döntesz nekem. De neked ?

Éled az életedet további félelmeiddel, és cipeled a kis zsákodat , amibe minden nap több és több dolog fog belekerülni. Mert egyre közelebb kerülsz ahhoz, amit úgyhívnak elmúlás.

A döntés a te kezedben van. Nem dönthetek senki helyett.

Ha pedig jól döntesz akkor fellélegezhetsz , a zsákod is könnyebb lehet és az életed békében, nyugalommal élheted, mert megbékéltél, elfogadtad az elmúlást. Sokkal jobb, boldogabb és minőségibb életet élhetsz, mint bármikor.

Csillag M. Gyöngyi

                   My Thoughts Episode 78

A soul donor

I recommend this article to those who want to change their lives and start a new journey with a clean slate. The real change comes when they think differently. In this way of thinking, we will now talk about a topic that they do not like to talk about.

Why this topic? Because I would like everyone to be able to give themselves over to metamorphosis (transformation), i.e. dismemberment (as death is a trite word for this anyway) at the end of their life with a calm and peaceful heart, because what does death mean? It means the end, but it also means the beginning of something else. Even today, death is treated as a taboo. People are afraid of it and don't dare to talk about it. They feel uncomfortable talking about this topic. Yet this is also a part of life, just like aging. They don't like to talk about it either. Many people do not even want to accept aging. Many people undergo rejuvenating treatments and surgeries because they want to remain young forever... Beauty, like youth, is fleeting, even if we don't talk about it...

You have to talk about it. After all, the signs of aging are a process that is followed by taking off the body, but it is a transformation that differs from our material world. To that you would say, yes, it deprives us of our physical reality. This is not so, it does not deprive us, it is just that the time of our physical clothing has passed. Of course you would note: And what about those who leave young? That's because you only chose so many. You were born to experience a few things and you didn't want to stay here any longer. As e.g. some go back as babies because they wanted to experience the birth itself and the feeling of it. Some people came down because of an illness because they wanted to experience it. Of course, I understand that as a person you cannot accept this. But if you already accept that the soul is eternal, then you will be aware that everyone who is born comes to experience it in our physical world.

But how painful it is to let go of a loved one, you say... Yes, we can say that our loved ones are very hurt by your loss. But if everyone were to realize that every soul donor comes down to experience in a material body, then the very concept of the word death would become more acceptable. However, I don't like the use of the word death as I wrote, perhaps because so much negative energy has gone into the use of the word itself. In essence, we can call it whatever we want, but in reality we only take off our body clothes, and the soul lives on. You have another chance to learn and develop your consciousness in another existence. All spiritual and material bodies here on earth in the physical world are part of a community. And this is family, friends, workplace and many people we meet during our life.

Of course, when we bury someone, it leaves its mark on the relatives left behind. In today's world, they cannot yet accept death, because they believe that death is the end of life. Which is true, but not literally. Life and death are a cycle. Both are transformations, as the energy is not lost, but transformed. When you are born, you are transformed, you get a body-clothing, when you have to leave the material world, you give this body-clothing back to the galley (i.e. mother earth) and you become one with the source from which the soul comes. All energy, even food, is a type of energy, since what you eat is converted into energy by the physical body and used to feed the body. So our body transforms food into energy because it is the only way it can live on the physical plane. Everything in our universe is energy. Which is in constant motion. It is constantly transforming, just what we need in the course of our lives.

And our life path is pretty much determined by the external factors created in the physical world. In this way, we also interact with each other. That's why it's good to know that everyone and everything has and will have an effect on us, but we also have an effect on others and everything. This is a journey in which we are wanderers.
How we experience such a journey on this physical plane in our material body will be decided on a conscious and emotional basis.

Many things happen to us during our life. Experiencing them in any case affects our emotions. You can live consciously when you can decide what you will do in a given situation or how you will decide before an election.
You can do this in two ways. You can decide consciously or on an emotional basis, so you think with your head or listen to your heart and intuition.

But you can always take responsibility for your decisions. The meaning of responsibility is that whether you choose consciously or emotionally, you take it as a basis so that I do not harm others with my decisions.
This means taking responsibility for my decisions.
Many things happen to us during our lives. Living in community, forget about you. We are at the mercy of other people's decisions and behavior. That is why there are many times when an event hits us as stress.

These stresses affect us on an emotional level.
If we can't accept it, process it and let it go, then it gets packed up in a backpack and you carry it around for the rest of your life... which gets harder and harder.
As a result, physical symptoms may develop that are signs that it is time to sort out what you need in your backpack and what is a heavy load. Know and feel this will make your life miserable, which will create a block in your consciousness, and this will block you emotionally and at the same time create a wound in your physical body. And if you don't heal that wound, it will easily turn into a tumor that will manifest itself as an irreversible disease.

What is the solution to this? You ask.
To be honest with ourselves. Let's find out what we carry, what we only suppress and sink into the depths of the boys, we don't deal with it. We don't see it, we think we're over it... But what if the same situation comes up or presents itself to us again? So how do we deal with it, if the blocks are still there from the past? I'll tell you what happens… You'll crash….

What is the solution to this?
The fact that we have to process all our past burdens, accept that they happened, not blame yourself, and let go nicely, reconcile by forgiving yourself, because everyone can make mistakes.
That's why you can deal with your grievances in the same way, if you understand, accept and forgive the other person, because everyone can make mistakes, not just you. This way you can let go of what hurt you and what hurt you.

I am now going to write about a topic that is also delicate in relation to death.
How can you prepare your children and those around you who have not yet accepted death and that the time will come when we have to leave them. Actually, we can leave not only with aging, but this factor can occur at any time.
Of course, you have to sit down with the children.
First of all, ask them what they think about death. Do they think of him with fear? Have you thought about what will happen if we are not there? Are they afraid that we will die?
The child must also know that this is a natural process, part of life. He who is born will also die. But you should also know that only the body dies, we live on as souls, because the soul is eternal. The little time we spend here in our physical existence, why not enjoy it to the end?

We are shocked when we become aware that death is circling over our heads. And when does this confront us? If we see a young person on his last journey. Then we forget, and we don't even want to be aware of it, that we will be in the place of the person we missed. And the years fly by, and we discover the signs of aging in the mirror.

What happens then? We panic, we think, my God, how much time do I have left? Then we panic and get involved in everything. To prove that we are not old yet. Men are usually in a gate-closing attack when they try to prove that they are still men by looking for a young lover. If the relationship in a marriage or partnership is not perfect, or if the man feels that he is missing something, he tries to make up for it. But this is also true for women, they can be very vain at this time, those who cannot accept the wrinkles and the sagging of their skin as a natural part of aging...

Wrinkling can be delayed, but the body ages just like that inside... There is nothing you can do about it. Physically, physical decline is somewhat delayed by playing sports, but it cannot be stopped.
Unfortunately, they are not aware of this, but many do not want to accept it and are fighting against time.
How much better would it be if we could spend the time we still have in peace and calm. Not to live in fear of death and aging as a consequence of this process.
If you accept it... if you don't... there's no getting around it.
It just doesn't matter how you experience aging. Everyone who is afraid of passing away needs to change their thinking.

Have you ever thought about what kind of quality you have experienced in your life so far?
Have you done everything you wanted to in your life?
Did you give yourself everything you wanted?

were you happy
Have you always been honest with yourself and others?
Did you give yourself to everyone?
Have you made your parents and family feel your love? Were they happy with you?
Have you ever asked them what's up with them? Are they happy with you?

In the end, a lot of things will come up that you didn't do, that were left out of your life. Hurts, anger, desires, goals, repressed pain, unspoken words come out.
What you can't change then.

But it's not too late, you can do it. Just don't lie, at least not to yourself!
It's never too late to change. Clean the contents of your carry-on bag, because it is a big burden.
It's never too late to clear your mind, your soul will also be cleared. Isn't it better to cross that certain bridge that leads to the light with a light bag and a calm heart?

Now you might be thinking that it only belongs to you and who am I?
I say, I don't care how you leave this world, it's just an opportunity and I showed you a new way by sharing this thought with you.
You live with it or you don't, you have to deal with yourself, you don't owe me anything.
In fact, you don't owe anyone an account.
Have you ever had a loved one whose hand you held until the last moment of their death? It changes everything in a person.

With a clear mind before leaving, people think differently. I want to save you from that.
Maybe you've thought about it now, but you might as well give it a thumbs up. But maybe if you accept what is written here and start on this path. It doesn't matter how you decide for me. But for you? You live your life with your additional fears and carry your own bag, which will be filled with more and more things every day. Because you are getting closer and closer to what is called passing away. The decision is in your hands. I can't decide for anyone.

And if you make the right decision, you can take a breather, your bag will be lighter and you can live your life in peace, because you have reconciled and accepted the passing away. You can live a much better, happier and higher quality life than ever before.

Star M. Gyöngyi