Gondolataim 57. rész
Hálátlanság
Gondolataim 50. rész
Hálátlanság
Sokszor olvasom, keserűen írja valaki segitett fogta a kezét egy embernek és ő pedig hálátlanul eltünt annak az életéből aki segítségével talpra állt.
Hogy értsétek meg miért van ez így, ne haragudjatok rá!
Inkább örüljetek hogy feltudott állni a segítségeddel!
Az ember élete egy nagy utazás.
Azok az emberek akik keresztezik az utjainkat azokból tanulunk. Senki nem véletlenül kerül az életünkbe.
De sokan csak átutazóban vannak azon a ponton ahol találkoztok.
Mindenkinek egy szerepe van az életünknek.
Ha megállunk és felsegítünk valakit, az még nem azt jelenti hogy egy az utunk.
Mindenki járja a maga kis életutját.
Van hogy egy darabig együtt mentek de ha közben neki sávot kell válltania, azt el kell fogadni.
Mindenkinek más más az életútja.
Ha a segítségeddel felállt, és elkanyarodott az útja attól még ő hálásan gondol arra hogy volt valaki aki kezet nyújtott.
Ne okold sem magadat, se azt aki eltünt az életedből.
Mindig addig van valaki az életedben amig egy uton haladtok.
De légy hálás neki is hiszen az ő elesése csiszolta a jellemedet, mert az hogy segítesz nemesíti az embert.
Fogadd el, hogy ha rátalált a segítségeddel a valódi utjára 
S legyél boldog mert most már ő is az.
S legyél boldog mert most már ő is az.Adtál neki valamit..... amit csak az adhat akiben ott van a szeretet.
Legyen szép napod
Piliscsév 2024. 04. 25.
