Mikor írtam , hogy minden élő szervezetben bele van kódolva a szeretet, ezt komolyan is gondoltam .

A Teremtő aki a MAGjából ültetett mindenkibe , ő nem csak emberekbe ültette a szeretet MAGját , hanem állatokba és növényekbe is.

Az Ősi indiánok , lehet őket barbároknak hívni , mert nem keresztények ...és van ki irástudatlan is. De a természettel és saját magukkal harmóniában éltek.

Ők tudták azt, amit a civilizáció már nem.

Tudtak az állatokkal bánni és a természettel is .

Ha enni akartak annyi állatot öltek meg, amennyi akkor szükséges volt.

A természettel pedig összhangban voltak.

Nem pusztították, hanem jól felhasználták a gyümölcsöket, gyógyhatásu növényeket.

A Teremtőtől ( úgy hívták Nagy Manitu ) megkaphatták a gyógynövények tudását. Így tudták magukat gyógyítani és tudták melyik növényeket lehet elfogyasztani .

Az a tudásuk is megvolt , hogy mindent a Nagy Manitu ( Isten ) teremtett , és mindenbe tett a Teremtő Isten egy lelket. Ők már akkor tisztelték az állatokat , növényeket, a földet ! Soha egy halottal sem szennyezték a földet , máglyán égették el halottaikat is.

Hoztam egy történetet olvassátok el . Mennyire igazuk van , gondolkodjatok el rajta !

Mai korunk indián gondolatai a mai korról .

"Az indiánok - akik úgy ismerik az állatok lelkét, mint a sajátjukat - azt mondják, nem "betörni" kell a vadlovakat, ahogy azt a nyugati emberektől, elsősorban a cowboyoktól látták, hanem meggyőzni őket arról, hogy a szelídség az ő igazi, boldog természetük. Ehhez szeretet kell, amelyet az állat tévedhetetlenül megérez. A szeretetnek pedig - így mondják az indiánok - kétféle ereje van: Az egyik az erély. A másik a gyengédség...Ha csak az erély működik, az ostor és a pányva, a lóból eltűnik ugyan a vadság, de sohasem lesz szabad. Rabszolga-ló lesz belőle.Dacos, törött lelkű, rosszkedvű, sebzett, riadt lény. Nem barát, akivel beszélgetni lehet, hanem örömtelen jobbágy, lelketlen robotgép. Ha pedig csak a gyengédség neveli, az állat uralhatatlan marad. Önfejű és fékezhetetlen. Az történik amit ő akar és visszaél a jósággal. Azt is mondják még, ha az indiánból bármelyik erő hiányzik, akár a Gyengédség, akár az Erély, azt jelenti, hogy nem tud szeretni igazán."

(Müller Péter: SzeretetKönyvből egy, részlet )

Mindenki döntse el mit tud ebből hasznosítani .

De megjegyzem az ember a saját gyermekét is így kell hogy nevelje .

Az erély egy tudatosítás arra hogy engedelmes , tisztelet tudó legyen a gyermek, és a feladatait szeretettel lássa e,l ha kér tőle a szülő valamit, hogy csinálja meg.

A gyengédség pedig kifejezi a szülői szeretetet és a gondoskodast.

Még egy történet . Saját írásom .

A lélek hatalma

Volt egy család , kik egy erdő mellett laktak.

A pár saját két kezével építette a házat , ami fából készült .

Született egy kisfiuk .

Történt egyszer , hogy egy gazdag arra járt , és megtetszett neki a környék.

Mondta a családnak megveszi a házat tőle .

De a család nem akart megvállni attól amit egyszer megcsináltak . Saját erejük van benne. A két kezükkel építették fel.

Erre a gazdag dult fult és elment, majd kitalálta, hogy felgyujtja az erdőt , a ház is tűzbe veszik. Ha az ővé nem lehet akkor pusztuljon .

Ugy is lett . A család elveszített mindent .

Sírva nézték végig a leégett házukat és a gyönyörű erdőt amiből más nem maradt csak csonkig égő fák .

A leégett erdőn vágtak keresztül , meg megállva egy egy ismerős helyen , de a fák már nem álltak ott büszkén a susogó lombkoronájukkal. Sírt a szél sűvítve és felkapva vitte tovább a langyos hamut ami az erdőből maradt.

A fiucska ebből még nem értett semmit , csak azt látta hogy a szülei nagyon bánatosak , és hogy nincs hol lakniuk .Az erdőből szűrke hamu maradt , semmi más.

Ott futkorászódott elöttük és hol egyikre nézett hol másikra .

Ahogy kezdtek kiérni az erdőből , megálltak megpihenni egy helyen.

Ott nem volt már annyi hamu egyszer csak a fiucska oda szólt nekik, hogy anya, apa gyertek mit találtam !

Egy medve el volt terülve a földön. Kissé meg volt égve a bundája szegénynek. Eléggé égett szagot árasztott.

Az apa megbökte az oldalát de nem mozdult a medve.

Akkor az apa megvizsgálta jobban , érezte, hogy lassan de ver a szive az állatnak .

Gyorsan raktak kis tüzet , pár gallyat találtak és oda húzódtak a medvéhez .

Másnap reggel a medve felnézett és látta a 3 pár aggódó szemet ahogyan nézik őt .

Erre megmozdította a fejét és megpróbált felállni , de nem tudott , az ember gyilkos fegyvere nagy sebet ejtett a mellkasán , és a tűz ami ellepte megégette a bőrét is , ami kivette az összes erejét. Hason feküdt de nem tudott mozdulni, elhagyta minden ereje . Tudta hogy itt a vég , rajta már nem segíthetnek. De volt valami ...

Könyörögve nézett a családra hogy segítsenek neki.

A kisfiú mintha megértette volna , így szólt a szüleihez.

Ez a maci azt akarja mondani van alatta valami , segítsünk elmozdítani .

Értetlenül néztek a fiucskára honnan veszi ezt . Hisz a medve beszédét nem érthetik az emberek.

De úgy gondolták ha a medve nem bántja őket, akkor segítenek neki.

Megfogták a medvét és kicsit megbillentették így a medve arrább tudott csusszanni .

Hát felcsodálkoztak de nagyon !

A medve alatt egy csodás kis fa volt .

Nem tört el a kis törzse, mert még fiatal, hajlékony volt .

A kis fát vér lepte , a medve a testével védte meg, hogy ne váljon a tűz martalékává.

Nagyon rácsodálkoztak a medvére .

A férfi elővette a bicskáját és körbe ásta a kis fát. Majd rá nézett a medvére , aki hálásan csukta le a szemét , immár haláltusát vivott.

A férfi oda ment hozzá és megköszönte, hogy egy kis fát megmentett a tűztől.

A medve ahogy a férfi ott gugolt mellette , rátette a mancsát a férfi mellére , mintha a szívét akarta volna érezni és a szemeivel köszönte meg azt hogy megértették mit szeretett volna mondani. Egy pillanatig a férfi szemébe nézett szomorűan, aztán a kisfiura és behunyta a szemét majd újra kinyitotta , ezzel megköszönte hogy megértették őt.

Ezzel lehanyatlott a mancsa a férfi melkasáról és kilehelte a lelkét.

A család szomorúan vett búcsút a medvétől aki egy kis fát a testével mentett meg a tűztől.

Fogták a kis fát és elindultak újra. Este sötétedésig kóboroltak. Aztán megálltak és letáboroztak egy szikla mellett .

Raktak gallyakból kis tüzet és mellé telepedtek.

Nézték a pattogó tűzet és nem szóltak egymáshoz.

Arra gondoltak most hogyan tovább, hiszen nincs a fejük felett fedél. Mi lesz velük.

Majd megfogták egymás kezét és Istenhez szóltak.

Istenem adj nekünk erőt, hogy egy új otthont teremtsünk magunknak .

Aztán összebujtak mindhárman és elaludtak.

Reggel a férfi ébredt előbb.

Felébresztette a feleségét és így szólt.

Menjünk asszony, isten útmutatást adott .

Két napi járásra van egy csodálatos hely, egy kis tóval kicsi erdővel , ott lesz az otthonunk. Van fa , víz és agyag.

Oda fogjuk építeni az új otthonunkat.

Az asszony csak nézett rá , és folytak a könnyei . A férjében soha nem kételkedett, így felébresztették a fiukat és elindultak.

Két napot mentek, néha meg meg pihentek hisz ételük sem volt. Az éhség a szomjuság gyötörte őket .A kisfiunak kétszersültet adtak még egy darabka volt . De ők maguk napok ota nem ettek.

Harmad nap reggel odaértek a célba. S amit a férfi mondott az úgy is volt.

A kis tó mellett egy kis erdő látszott és szép rét volt a tó másik oldalán.

A férfi rámutatott a rétre .

Ott lesz a házunk asszony .

A kis fát elültették a tó mellé a kis erdő szélébe. Jól megöntözték szegényt, próbálták a vértől megszabadítani , de mind hiába... ragaszkodott a fához. Így az időre bízták majd az eső lemossa .

Majd a férfi fákat vágott ki és megköszönte az erdőnek a segítséget, hogy a házuk felépüljön.

A fákból cölöpöket raktak le , az agyagot vizzel keverték és fűvel, majd falat húztak fel a cölöpök közé. Hálát adva a természetnek a segítségükért !

Közben a fiucska a tó partján kuporgott .

Aztán egyszer csak felkiálltott !

Apa apa ! Nézd milyen szép halacskák vannak a tóban !

A férfi eldobva kezéből mindent szaladt a tó partjára a fiához.

Ahogy ki be ugráltak a vízben a halak , végig folyt a könny az arcán.

Hisz Isten megigérte neki, hogy ne aggódjanak, gondoskodni fog róluk , nem szenvednek hiányt semmiből.

A ferfi felnézett az ég felé és meghajolt Isten elött.

Köszönöm uram, hogy gondoskodsz gyarló fiaidról !

Legyen az Úr neve áldott.

Majd fogott ki egy nagy halat és szólt az asszonynak rakjon tüzet és süsse meg .

Mikor leültek enni , áldást mondtak egymás kezét fogva .

Áldott legyen az Úr neve !

Ettek , a tó vizéből ittak ami olyan tiszta volt mint a tükőr.

Majd újjult erővel neki álltak, hogy felépítsék az új otthonukat.

Hetek, hónapok teltek el , keményen dolgoztak a házon , de elkészült .

A kis fa mialatt elkészült a ház kivirágzott az erdő szélén !

Gyönyőrű piros pompás virágjaival csalogatta a méheket , madarakat .

Reggel mikor felébredtek , ki mentek mosdani a tóhoz , mindig meglátogatták a kis fát. De már messziről észrevettek valamit a fa tövében .

Futottak oda megnézni mi az.

Nem hittek a szemüknek !

Egy medvekölyök volt az .

Ott kuporgott a fa tövében és nagyon szipogott.

A férfi ránézett az asszonyra , ő pedig elment és a maradék sült halat oda tette a kis bocs elé .

A bocs ránézett az asszonyra és ránézett a kis fára .

Majd könny szökött a szemébe , de elfogadta az ételt tőlük. Látszott rajta nagyon éhes volt.

A férfi a feleségére nézett , és így szolt !

Isten meghagyta ezt a kis bocsot , talán a medvénk kölyke , hisz a fán az anyja vére van, talán azért sírt . Legyen hát... gondoskodnunk kell róla, mert Isten ide vezette hozzánk . Nem hagyhatjuk magára.

Így a család felnevelte a kis medvebocsot. Aki boldogan élt velük és a kisfiút sose hagyta el , együtt játszottak együtt sétáltak az erdőbe.

A kis fa pedig nagyra nőtt, elhullajtva MAGvait sok sok fa nőtt az erdő szélében. Piros virágaival megemlékezvén hogy a medve vére óvta meg az életét !

Azóta a család minden évben megemlékezik a Medvéről aki ide vezette a kölykét , aki már nagy medvévé fejlődött és vigyáz a családra .

A lélek hatalma és ereje segített a családnak, hogy újra talpra álljanak.

Saját írás .

Mi ebből a tanulság?

Ne bánd azt soha, amit a Teremtő elvesz tőled, mert azt azért teszi, hogy annál sokkal jobbat adjon neked.

Ha rábízod magadat a Teremtőre, akkor mindig segít azzal, hogy megmutassa az utat merre menj.

Nem tesz meg helyetted semmit, de segít abban, hogy elvezet a megoldáshoz.

,, Segíts magadon, Isten is megsegít ! '' - ugye ismerős ?

Járj nyitott szemmel, és engedd, hogy a Teremtő Isten mutasson utat éltedben , csak hallgass befelé a MAGodra, mert Isten MAGja benned is ott van.

Folytatás a 19 részböl

A tízparancsolat

Amit nem jól fordítottak le !...

Hiszen a bibliát is átírták a szájuk íze szerint a nagy hatalmi elittek

Ez nem parancsolat hanem tiltás !...

Lásd az Isten mit parancsolt !

Csillag M. Gyöngyi

Leányvár . 2023. 05. 29.

When I wrote that love is encoded in every living organism, I meant it.
The Creator who planted from his SEED in everyone, he planted the SEED of love not only in people, but also in animals and plants.
The Ancient Indians, you can call them barbarians, because they are not Christians ... and there are also some who are illiterate. But they lived in harmony with nature and themselves.
They knew what civilization no longer knew.
They knew how to deal with animals and nature.
If they wanted to eat, they killed as many animals as was necessary.
And they were in harmony with nature.
Fruits and medicinal plants were not destroyed, but used well.
They could receive the knowledge of medicinal herbs from the Creator (he was called Nagy Manitu). This is how they were able to heal themselves and knew which plants could be eaten.
They also had the knowledge that everything was created by the Great Manitu (God) and that the Creator God put a soul into everything. They already respected the animals, plants and the earth! They never polluted the earth with a dead person, they even burned their dead on a pyre.
I brought you a story to read. How right they are, think about it!
Indian thoughts of our time about today.
"The Indians - who know the souls of animals as if they were their own - say that it is not necessary to "break in" wild horses, as they have seen from Westerners, especially cowboys, but to convince them that tameness is their true, happy their nature. This requires love, which the animal infallibly feels. And love, as the Indians say, has two kinds of power: One is strength. The other is tenderness...If only strength works, the whip and the sheet, the the wildness disappears from a horse, but it will never be free. It becomes a slave horse. A defiant, broken-hearted, ill-tempered, wounded, alarmed creature. Not a friend to talk to, but a joyless serf, a soulless robot. And if only tenderness educates him, the animal remains uncontrollable. It is self-willed and uncontrollable. What happens is what it wants and it abuses kindness. They also say that if an Indian lacks any strength, be it Tenderness or Strength, it means that he cannot truly love."
(Péter Müller: One from SzeretKonyv, excerpt)
Everyone should decide what they can use from this.
But I would like to point out that this is how one should raise one's own child.
Courage is an awareness for the child to be obedient and respectful, and to do his tasks with love if the parent asks him to do something.
And tenderness expresses parental love and care.
One more story. My own writing.
The power of the soul
There was a family who lived next to a forest.
The couple built the house, which was made of wood, with their own two hands.
They had a baby boy.
It once happened that a rich man went there and liked the area.
He told the family he would buy the house from him.
But the family did not want to part with what they had once done. They have their own power in it. They built it with their own two hands.
At this, the rich man laughed and left, then he thought that he would set the forest on fire, and the house would also be set on fire. If it cannot be his, then perish.
It happened anyway. The family lost everything.
Crying, they looked at their burnt house and the beautiful forest, of which nothing was left but trees burnt to the ground.
They cut through the burnt forest, stopping at a familiar place, but the trees no longer stood there proudly with their rustling crowns. The wind cried and picked up the lukewarm ash left from the forest.
The boy did not understand anything from this yet, he only saw that his parents were very sad and that they had nowhere to live. The forest was left with sifted ashes, nothing else.
He ran in front of them and sometimes looked at one or the other.
As they started to get out of the forest, they stopped to rest in one place.
There weren't so many ashes there, the boy suddenly said to them, "Mom, dad, come, what did I find?"
A bear was sprawled on the ground. The poor man's fur was slightly burnt. It smelled quite burnt.
The father poked its side but the bear did not move.
Then the father examined it more closely, he felt that the animal's heart was beating slowly.
They quickly built a small fire, found a few twigs and crawled over to the bear.
The next morning the bear looked up and saw 3 pairs of worried eyes looking at him.
At that, he moved his head and tried to stand up, but he couldn't, the man's murder weapon made a big wound on his chest, and the fire that covered him burned his skin as well, which took all his strength. He was lying on his stomach but could not move, all his strength had left him. He knew the end was here, they couldn't help him anymore. But there was something...
He looked at the family begging them to help him.
The little boy seemed to understand, so he said to his parents.
This teddy wants to say there is something under it, let's help move it.
They looked at the boy in bewilderment, where did he get this from? Humans cannot understand the bear's speech.
But they thought it was the bearhe doesn't hurt them, then they help him.
They caught the bear and tilted it a little, so the bear could slide away.
Well, they were very surprised!
Under the bear was a wonderful little tree.
His small trunk was not broken because he was still young and flexible.
The small tree was covered in blood, and the bear protected it with its body so that it would not become prey to the fire.
They were very amazed at the bear.
The man took out his knife and dug around the small tree. Then the bear looked at him, who gratefully closed his eyes, and was now screaming his death knell.
The man went to him and thanked him for saving a small tree from the fire.
As the man crouched next to him, the bear put his paw on the man's chest as if he wanted to feel his heart and thanked him with his eyes for understanding what he wanted to say. For a moment she looked sadly into the man's eyes, then at the little boy and closed her eyes, then opened them again, thanking her for understanding her.
With that, his paw fell off the man's melkasa and he breathed his last.
The family sadly said goodbye to the bear, which saved a small tree from the fire with its body.
They took the small tree and set off again. In the evening they wandered until dark. Then they stopped and camped next to a rock.
They built a small fire from twigs and settled next to it.
They looked at the crackling fire and did not speak to each other.
They were now thinking about how to proceed, since there is no roof over their heads. What will happen to them?
Then they held each other's hands and spoke to God.
God, give us the strength to create a new home for ourselves.
Then all three snuggled together and fell asleep.
In the morning, the man woke up first.
He woke up his wife and said.
Let's go, lady, God has given us guidance.
There is a wonderful place two days' walk away, with a small lake and a small forest, our home will be there. There is wood, water and clay.
We will build our new home there.
The woman just looked at him and her tears flowed. She never doubted her husband, so they woke their son up and left.
They went for two days, sometimes they rested because they had no food. They were tormented by hunger and thirst. The little boy was given a piece of toast. But they themselves haven't eaten in days.
On the morning of the third day, they reached their destination. And what the man said was true.
Next to the small lake, a small forest was visible and there was a beautiful meadow on the other side of the lake.
The man pointed to the meadow.
Our lady of the house will be there.
The small tree was planted next to the lake at the edge of the small forest. They watered the poor man well, tried to free him from the blood, but all in vain... he clung to the tree. So they left it to time to be washed away by the rain.
Then the man cut down trees and thanked the forest for helping to build their house.
Piles were laid down from the trees, the clay was mixed with water and grass, and then a wall was erected between the piles. Thanking nature for their help!
Meanwhile, the boy was crouching on the shore of the lake.
Then suddenly he stood up!
Dad dad ! Look how beautiful the fish are in the lake!
The man threw everything in his hands and ran to the shore of the lake to his son.
As the fish jumped out of the water, tears ran down his face.
God promised him not to worry, he will take care of them, they will not lack anything.
The man looked up to the sky and bowed before God.
Thank you, sir, for taking care of your poor sons!
Blessed be the name of the Lord.
Then he caught a big fish and told the woman to put it on fire and roast it.
When they sat down to eat, they said a blessing holding each other's hands.
Blessed be the name of the Lord!
They ate and drank from the water of the lake, which was as clear as a mirror.
Then with renewed strength they set about building their new home.
Weeks and months passed, they worked hard on the house, but it was finished.
While the house was being completed, the little tree blossomed on the edge of the forest!
It attracted bees and birds with its beautiful red flowers.
When they woke up in the morning, they went to the lake to wash, they always visited the little tree. But they noticed something at the base of the tree from afar.
They ran there to see what it was.
They couldn't believe their eyes!
It was a bear cub.
He was crouching at the base of the tree and sniffing a lot.
The man looked at the woman, and she left and put the remaining fried fish in front of the little bos.
The boc looked at the woman and looked at the small tree.
Then tears came to his eyes, but he accepted the food from them. He looked very hungry.
The man looked at his wife and said so!
God left this little bear, maybe our bear's cub, because there is his mother's blood on the tree, maybe that's why he was crying. Let it be... we have to take care of it, because God brought it here to us. We can't leave him alone.
This is how the family raised the little teddy bear. He lived happily with them and never left the little boy, they played together and walked together in the forest.
And the small tree grew big, dropping its SEEDS and many trees grew at the edge of the forest. Remembering with its red flowers that the bear's blood saved his life!
Since then, every year the family remembers the Bear who brought his cub here, who has already developed into a big bear and looks after the family.
The power and strength of the soul helpst for the family to get back on their feet.
Own writing.
What is the lesson from this?
Never mind what the Creator takes from you, because He does it in order to give you something much better.
If you entrust yourself to the Creator, he will always help you by showing you the way to go.
It doesn't do anything for you, but it helps guide you to the solution.
"Help yourself, God will help you too!" '' - does it sound familiar?
Walk with open eyes and let the Creator God show you the way in your life, just listen inwardly to your SEED, because the SEED of God is also there in you.

Continued from part 19

The Ten Commandments

What was not translated well!...
After all, the Bible was also rewritten according to the taste of the big power elites
This is not a command, but a prohibition!
See what God commanded!

Star M. Gyöngyi
Maiden Castle. 05/29/2023