Minden más lett...
Minden más lett, mióta nem vagy itten,
Arcomon könnyek peregnek csendben.
A nappalok is fáradt szürkének tűnnek,
Csak az álmok s vágyak nem szűnnek.
Miért jobb, ha megfutamodsz mindig,
Búsan nézek körbe, csend hatol szívig.
Szinte fáj a némaság, egyedül vagyok,
S…
Emberi élet & Utolsó állomás
Oly hideg van és fázom,
Össze húzom a kabátom.
Közben azon töprengek,
Hogy élnek az emberek.
Látom mit látok körben,
Elveszik majd a ködben.
Egy élet nem lenne elég,
Hogy a szíveket kicseréld.
Sok ember nagyon önző,
Irigyek s csak felfelé…
Ha tudnád te...
Ha tudnád te, mennyire hiányzol,
Mikor rád gondolok a magányból.
Mint a kiszáradt kóró a harmattól,
Ó de hiányzik a csók az ajkamról!
Ha tudnád te, mennyire hiányzik,
Ölelő karod, miben testem hintázik.
Meleg öled, mely biztonságot ad,
Melegíti lelkemet s szeretetet…
Emlékek a semmiből...
Látsz egy szint , talán valami feldereng,
Talán megdobban a szíved is odabent.
Ha érzel egy illatot, ami megelevenedik,
S rá gondolsz, szemed előtt kirajzolódik.
Ezek is csak régi emlékek a semmiből,
Melyek most rád törnek, de valakikről.
Már régen nem is…