A Füstifecske pár

Gondolataimban a fákra szállok,

Szárnyalok gyógyulóban vagyok!

Ágról ágra szállok én így szabadon,

Minden éjjel szólít engem a vadon!

A vadász megsebesítette a szárnyam,

Hogy újra repülhessek nagy vágyam!

Gondos kezek ápolták beteg testemet,

Igenis vannak még nagyon jó emberek!

Etetéskor félve nyitják néha a kalitkámat,

Azt hiszik hogy veszem majd a sátorfámat!

Dehogy mennék hát hova, beteg szárnnyal?

Itt szeretnek és küzdök mégis a magánnyal!

Hiányzik nekem egy szépséges tojópárom,

Ha rálelek én boldog leszek majd e világon!

A többiek elmentek délre elhagytak engemet,

Remélem lesz majd itt madárka ki meg szeret!

Így elmélkedett a füstifecske sebes szárnnyal,

Mire eljött a hajnal készen volt egy madárdal!

Búsan énekelte hogy magányos szegénylegény,

Felhőkön szárnyalt hangjával a hősköltemény!

Egyszer csak jött egy kis füstifecske tojómadár,

Oh istenem gondolta a legény, leszünk álompár?

A tojó rászállt az ablak párkányra és nézett befele,

Úristen neki a legény kell ő lesz majd a szerelme!

Virtuóz táncot jártak, tojó kint, legény a kalitkában,

Egyre hangosabban daloltak,táncoltak egyfolytában!

Mire a gazdiasszony kinézett erre a nagy énekszóra,

De nem volt nagyon ellene a dolognak, a kézfogóra!

Kinyitotta az ablakot és kivette majd a kalitka ajtaját,

Engedte hogy had lássák egymást, a legény az aráját!

Így történt hogy a legény szárnyra kapott és ki repült,

Majd sűrű szárny csapásokkal a párocska is tovatűnt!

Eltelt pár nap, de vissza jöttek és reggel már énekeltek,

Hálásak lehetnek ezeknek a jó lelkű emberi népségnek!

Ide költözött a fecskepár hozzánk, rag alá tette a fészkét,

Reggelente hallhatjuk énekét, én leírtam ezt a kis mesét!

Budapest. 2020. 05. 07.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm hogy rászántad az idődet a versem elolvasására!