Szép Zala…

Szép Zala, elhagytam otthonom,

Máshol lakom, élek s dolgozom!

Hiányzik a friss illatú erdő, a fák,

Néha oly nagy és zord ez a világ!

Hegy ahol néha megpihenhettem,

Dolgoztam is sokat, de szerettem!

Szabadság érzése néha felkavaró,

Honnan tudhatná, egy városlakó!

De én onnan eredtem kis faluból,

Igen, ez a vers most énrólam szól.

Rettenetes otthonról távol lenni,

Más városban, más helyen élni!

Én szívem ezért csak haza húz,

Hiába az élet kicsit bonyolult!

Igaz ugyan nem ott születtem,

Míg ott éltem, megszerettem!

Igaz az is én Pesten születtem,

A szívemben már Zalai lettem!

Hiányzol szép Zalai természet,

Csak ott látni azt a szépséget!

Hegyek, völgyek, kis dombok,

Fűzfák,fenyők, akácfa lombok!

Mindig vártuk Zalának tavaszát,

Imádom ezeknek a fáknak illatát!

Igen Zalában laktam, éldegéltem,

Nem bánom, nem is szégyenlem!

És nem! Nem tetszik távol lennem,

Mert vágyódás mindig él bennem!

Talán az ég egyszer még haza vezet,

Szeretem a tájat a Zalai csendéletet,

Nem ott születtem, de ő az otthonom,

Míg e szív él mindig haza vágyódom!

Budapest. 2019. 11. 03.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!