Elválás...

Úgy érzem, vége én elhagylak!

Nincsen már kiben bízhassak!

Hazudtál és nekem fáj nagyon,

Eszem vezessen, már hagyom!

Vissza adom ezt a gyűrűt neked,

Légy boldog, isten legyen veled!

A szívemen olyan sebet ejtettél,

Egyvalamit nagyon elfelejtettél!

Esküvőnkkor mit ígértél nekem?

Jóban,rosszban itt leszel velem!

Igen eljött, a legelső apró gondnál,

Leléptél mással, faképnél hagytál!

Két hét múlva, mégis vissza jöttél,

De már nekem hiába is könyörögtél!

Elmentél nincsen több megbocsájtás,

Hiába már nem kell több fogadkozás!

Nem kell nekem már több hazudozás!

Amit tettél erre elmúlott a feloldozás!

Menj lássam a hátadat, vidd jegyürüd,

Emlékszel ugye? Hát erre esküdtünk?

Válásunkkor talán majd rá fogsz jönni,

Gondok elől nem el kell elmenekülni!

De neked jobb volt más karjaiba futni,

Azt hitted sohasem fogsz majd lebukni?

Elég volt, vedd el ezt a gyűrűt és menj!

Elég sokszor voltam veled engedékeny!

A házasságban nem csak öröm a közös,

Van mikor jön egy gond és az út rögös!

Csalódtam benned és már nem kellesz!

Legjobban teszed ha örökre elfelejtesz!

Vedd hát ember a kabátod és a kalapod,

Soha többé ne nézz vissza oszt jó napot!

Budapest. 2019. 11. 03.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!