Barátom a sünike

Egy nap a bokrok alatt,

Hallok kicsi halk zajt,

Szét húztam az ágakat,

Megláttam a sünikémet!

Szúrt de kezembe vettem,

Gombóccá lett a szentem!

Majd adtam neki kis almát,

Erre már kidugta félős orrát!

Majd elrágcsálta az ételkét,

De nagyon féltette az életét,

Ezért gombóc pózt felvette,

Kukucskált kifele reszketve.

Sok napig a kertben maradt,

Volt mikor meglátott elszaladt,

Így barátkozott a kis sün velem,

Végén megismerte már a kezem.

Most már felvehetem mosolyog,

Nem kell néznem már a gombócot,

Nem fél már többé sohase tőlem,

Nem bújik már gombócba előlem.

Most már nem szúr nem védekezik,

Barátok lettünk,naponta jelentkezik.

Minden nap adok neki gyümölcsöt,

A sünike szemében látni az örömöt!

Budapest. 2019. 10. 29.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!