Szeretni bolondulásig!

A szívembe költözött a szerelem,

Nincs arra szó annyira szeretem!

Imádja lágy ölelésemet,sóhajom,

Figyeli minden szavam, óhajom!

Napról napra egyre jobban imádom,

Soha ne múljon el csak ezt kívánom!

Ő nekem a drága kincsem a világon,

Éld át szerelmünket had szikrázzon!

Nincs napunk ne lenne a másik fontos,

Nem vagyok soha mellette magányos!

Mikor messze vagyunk olykor néha nap,

Minden együtt töltött idő vele ünnepnap!

Minden szép napot a szívünkbe vésünk,

Hiszen egyek vagyunk egymásért élünk!

Együtt nevetünk, ha kell együtt is sírunk,

Egy az életünk a jövőnk, közös a sorsunk!

Ha mégis bánt az élet, átölel ne féljek,

Itt van velem, vigasztal boldog legyek!

Erőt meríthetünk egymásból naponta,

Ha néha másikat az élet túl le sújtotta!

Ha elfárad egyikünk már bízni sem mer,

Egymásnak csak kezünket nyújtani kell!

Minden nap mi egymás mellett lépkedünk,

Szembeszállunk bármivel sohasem félünk!

A szemeiben látom szépnek magam,

Lelkünkben annyira közös a dallam!

Életem vele oly szép, boldog vagyok,

Szemeinkben csupa szerelem ragyog!

Igaz az is az élet nem mindig tejföl,

Egymást biztatva arra hogy kelj fől!

Egymás mellett járni, könnyebb az élet,

Szeretve lenni, szerelmet adni a végzet!

El sem hiszem sokszor mint egy álom,

Legjobb embert kaptam ezen a világon!

Szerelmével felrepíti lelkem a felhőkig,

Engedd őt uram, szeretni bolondulásig!

Budapest. 2019. szeptember 22.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet ha olvastad a versem !