Élet ?

Mikor átlovagol a gondolatom,

Egy romba dőlt régi vas hídon,

Melyet felemel kezével istenem,

Trófeákat mégsem gyűjthetem!

Síkon szalad végig képzeletben,

Ócska járgányom , mint álmom,

Bele gondolva a hűs fogadtatást,

Szemekben csak fájdalmat látom!

Gyarló ember voltam kisemmizve,

Élem gondolatbeli létemet feledve,

Oly az ország, melyben nem élünk,

Közhely amiben már éppen félünk!

Hiába kiállt fel a gondolat az égbe,

Semmi se adhat reményt az életbe,

Kifricskázott fényjáték az életünk,

Bár még nem jött el gyötrő lelkünk!

Szomjas lelkek kavarnak kiéhezve,

A fényre és a kavalkád megértésre,

Nem tudni hogy látni be a fejekbe,

De még érzést se adtál a lelkedbe!

Fekete képmását mutatja a jó sors,

Ha belenézel sem látod mitől zord,

Tengernyi álom és a kívánság érzik,

Ember voltaképp szó szerint vérzik!

Átviharzom képzelt vas hidamon,

Tehert ledobnám de nem akarom,

Játék az élet hát játszunk is becsben,

Utunk végével a függöny fellebben!

Budapest .2019 . Augusztus . 23 .

Saját szerzemény, a szerzői jogok fenntartva !

Köszönöm az idődet és ha megosztod !