Tövisként hordom...

Mikor a düh tombol benned ,
A céljaid reményt vesztettek !
Mikor nem látni a kiutat ebből,
S várod valaki jöjjön segitségül !

Hiába fohászkodsz istenedhez,
Mikor úgy érzed senki nem hallgat meg !
Talán nem elég hangosan szólok,
Nincs elég hangja a kimondott szónak ?

Miért érzem naponta a poklot ?
Mikor nap mint nap húzom a béklyót !
A lelkem is kalitkába van zárva ,
És soha nem nyilik már a zárja ...

Tövisként hordom a kint mig élek ,
Most már az élettől semmit remélek !
Naponta kinoz a sorsnak bélyege ,
Sokszor gondolom életnek van értelme ?

Ha ma én is valamit kivánhatnék ,
Szárnyaló madár az égen bár lehetnék !
Szabadon szárnyalhatnék , ágrol ágra ..
Szegény , szomorú vállára szállva !

Az énekemmel én is felviditanám ,
És kicsit boldogabb is lenne talán !
Dalommal vinném a szeretetet és a békét ,
A kapzsiságnak , háborúknak a végét !

Elhoznám a boldogság holnapját ,
Kérném a napot hozza el a napsugarát !
Mindennap örömet hozni az embereknek ,
De ahhoz elkel hallgatni a fegyvereknek !

Békét hoznék a kegyetlen világba !
Hol éhezés , kin és ne legyen több árva !
Levenném százezrek béklyóit örökre ,
Hogy a világot béke és boldogság övezze !

Budapest 2019. április. 29 .

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !