Add oda a jussom elmegyek én innen,
Mondja a fiú az apjának , görcsösen !
Apa a fiára néz , szemével könyörög ,
Fiam , Te itt vagy itthon itt az otthonod !
Fiú megkapja az apját , add ide a pénzt !
Mit tehet szegény pára , a fiú célt ért !
Köszönés nélkül , úgy viharzott el a fiú ,
Az agyában apja ellen forrt a bosszú .
De hogy miért ? Mi is történt valójában ?
Az anya ott fekszik a koporsójában .
Több éves hosszú betegség után ,
Egy szó nélkül , eltávozott egy délután !
A fiú szentül hitte hogy apja miatt történt ,
Most pedig bosszúból elment tőle tüstént !
Mit tehetett volna szegény apa bánatában ?
A pohár fenekére nézett egyfolytában !
Évekig egyedül élt az ember kínzó gyászában ,
Míg nem egyszer a fia is haza tért lóhalálában ,
Apa nem kérdett semmit , örült hogy újra ,
Haza tért egyetlen egy szeretett felnőtt fia .
Az apa nem mondta el neki mennyire beteg ,
Némán tűrte a szívében fájdalmas sebeket ,
Míg a fiú még mindig gyűlölte az apját ,
Hosszú évek sem csítitották a haragját !
Teltek múltak a napok , hetek , hónapok ,
míg az apa egyszer csak szélütést kapott ,
Hosszú időbe telt , míg a fiú meglátogatta ,
Bement utána a halálos ágya elé , meglátta ,
Hosszú évek míg nem volt az apjával ,
A gyász mély nyomott rakott az arcára ,
Olyan kicsinek , elesettnek látta az apját
Megesett a szíve a fiúnak , látva az arcát .
Az orvostól megtudta , haldoklik az apja ,
Eljött érte a vég , a harcot már rég feladta ,
Ahogy nézte , meglátta rajta a jegyűrűjét ,
Még mindig viselte , rádöbbent , te jó ég !
Abban a pillanatban a fiú agyába robbant ,
Az a nap mikor meghalt az anyja , elrohant
Magára hagyta az apját a mély gyászában ,
Miért nem tudott maradni apja házában !
Látta apja mélyen ülő fájdalmas kék szemeit ,
Amit az elmuló hosszú évek sem enyhítették ,
A gyászt amit oly sokáig nem tudott elfeledni ,
Az asszonya halála a szívét lelkét is mérgezi .
Ahogy nézte az apját , a fejében egy felismeréssel ,
A súlyos vádjaival , hogy az anyja miatta ment el !
Most értette meg a fiú , hogy fájdalmában
érezte ezt , bűnbakot kereste egyfolytában !
Sajnos az idő kerekét nem tudja vissza forgatni ,
De megtud e ezek után az apja neki bocsátani ?
Könnyezve fogta a fiú meg gyenge gyűrűs kezét ,
Ránézett apjára , aki sírt , hogy tékozló fia hazatért .
Szemében a fájdalom eltűnni látszott ,
Megbocsájtottak , feladták a harcot ,
Békésen szenderült örök álomba az apja ,
A fiú keze a kezén , sokáig pihent rajta !
A fiú szívéből is elszállt a harag ,
Megváltozott élete egy perc alatt ,
A temetőben a közös sírjuk előtt állva ,
A tékozló fiú érezte hogy most lett árva !
Szolgáljon ez a vers tanúságul mindenkinek ,
Hogy mily törékeny , és múlékony egy élet !
A kimondott szavaknak , mekkora erejük van ,
A soha ki nem mutatott szeretet , pótolhatatlan !
2019 05.13. Budapest
Saját vers ! Minden jog fenntartva .
Köszönöm ha elolvastad és megosztod !
