Néma víztükör
Néma víztükör...
Egyedül állok e sötét viharos ég alatt,
Neved kiáltom , várom hogy meghalld .
Nem azt várom , hogy eljöjj onnan hozzám ,
Csak bizonyosságot , hogy gondolsz néha rám !
Tudom a halál nem végső állomás ,
De van mikor eljön egy egy látomás.
Ilyenkor látom hogy ott vagy a csillagok közt,
Ragyogó színekbe burkolózva , a felhők fölött .
Tudod hogy mennyire hiányzol , még sem szólsz ,
Nap mint nap hiába suttogom a neved sok százszor !
Kedvenc kendődet szorongatom csupán , ez maradt már ,
Tudom , el kell engedjelek,várnak Istenországában odaát !
Csupán csak annyit kérdeznék hogy , meg vársz e majd ,
Mire az én utam is véget ér ? Nem lesz mi igazán hajt ?
Békésen testem álomba szenderül , a lelkem hozzád menekül .
De a néma víztükör csendes marad , senki nem válaszol végül .
A kendődet kikapja a szél a kezemből és táncot járva előttem,
Utána nyúlok én , de már nem érem el , messze elszáll tőlem !
Karjaim lehullnak , nincs erőm , elengedlek had szállj szabadon ,
Míg a néma víztükörben meglátlak téged , a mosolyt az arcodon !
Csak ekkor fogom fel igazán , hogy a halál nem lehet bántás ,
Hiszen odaát a lelkek boldogok , nincs fájdalom , sem kiáltás !
Elengedlek Téged bármilyen nehéz legyen az a szívemnek ,
A sötét felleget nézem , látni az égbolton elvonulnak végleg .
A szívem kitisztult s a néma víztükörben megláttam fényes arcod ,
Újra mosolyogsz , de most hálásan nézel , hogy feladtam a harcot .
Igaz a néma víztükör nem válaszolt semmire , hiába kérdeztem ,
Amit megmutatott azt soha nem feledem , lenyugtatta a lelkem !
Én még élek , mert van még itt dolgom e világban , vannak céljaim ,
Nem a múlt kell hogy kísérjen , a kacskaringós és göröngyös utjain ,
A jelen és a jövő , ezen kell dolgoznom és még sokat tanulnom az életben ,
A lekem meg kell tisztítani , és felkészíteni hogy örökké boldog lehessen .
Mert a lélek soha nem halhat meg , hisz Ő örökké létezik ,
Mikor a test meghal a lélek elhagyja elhasznált öltözékét ,
Boldogan szárnyalhat szabadon , földi szenvedés nélkül ,
A néma víztükörtől megtanultam , hogy mi az élet végül .
A földi boldogságom , nem másokon múlik , a lelkem adja ,
Tisztán és őszintén szeretni , mert boldog az is aki kapja !
Segíteni azt , aki elesett a buckákon , kezet nyújtani neki ,
Boldogságot , mosolyt adni , nem félni sohasem szeretni !
2019. 05.02. Budapest. Saját szerzemény .
Minden jog fenntartva , csak eredeti állapotában osztható , változtatás nélkül !