Amikor csendben esik az eső,
 Nézel kifele bezárt ablakodon,
 Gondolataid túl messze járnak,
 Nincs vége ennek a világnak !
 
 Eljárt az idő , megöregedtél,
 Nem történt semmi , pihenjél,
 Van időd hogy számba vedd,
 De időd véges ahhoz ne tedd!
 
 Ne végy számba semmit sem!
 Hisz arra ott van már a jóisten,
 Megadtál e mindent magadnak ?
 Szeretted e eléggé a családodat ?
 
 Elgondolkodol , csendben esik,
 oda kint az eső , azt hallgatod,
 Arra gondolsz ,hogy mi lesz veled ,
 Nincs senkid , semmid már neked!
 
 Férjed eltemetted , gyereked nincs,
 Hiába kérted , nem volt ki rád tekint,
 Szerettetek volna , nem adatott meg,
 Igy most magányosan halhatsz meg!
 
 Amikor csendben esik az eső,
 Próbálod nyugtatni majd magadat,
 Érzed nem alkalmas ez a pillanat,
 Hiába próbálsz elfutni magad elől.
 
 Hallgatod amint kopognak a cseppek,
 Csodás amikor fentről leérkeznek,
 Az ablakon lassan csordogálnak le,
 Teljes nyugalom árad mégis belőled.
 
 Átadod magad ennek a pillanatnak,
 Állsz az ablakod előtt és kifele nézel,
 Fáradnak érzed a lábad,késztetést érzel,
 Hogy le dölj az ágyra , kicsit megpihenj!
 
 Amikor csendben esik az eső ,
 És eljön majd hozzád a teremtő,
 Csendben fogod a Őt követni ,
 Mert érzed mikor kell menni !
 
 Lassan lehunyod a két szemed ,
 Semmit nem bántál eddig meg,
 Érzékeny búcsúzás a világtól ,
 Sóhajtasz és csendben elalszol.
 
 Amikor csendben esik még az eső,
 Neked már nem fáj semmid sem,
 Lerázva földi láncaid , szabadon,
 Szárnyalsz az esőcseppjei között.
 
 Budapest . 2019 . Július . 20 .
 
 Saját vers . Minden jog fenntartva .
 Köszönöm az idődet hogy olvastad a versem