Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Lélekdonor

Csillag M. Gyöngyi versei

Az érzés...

2019. október 17. - Csillag M . Gyöngyi

azerzesjoookep.jpg

 

Az érzés...

 

Az érzés amit adtál nekem feledhetetlen,

Felgyújtottad a szikrát nyúzott testemben,

Ha nem vagy velem, hiányzol szerelmesen,

Lágy ölelésed öröm, repülök a mennyekben!

 

Az érzés amit kaptam tőled éltet és elvarázsol,

Minden egyes érzéki csókod veled összeláncol,

Az ölelésedben mint egy törött szárnyú kismadár,

Szerelmesen boldog szívvel, nálad otthonra talál!

 

Az érzést amit még nem ismertem megmutattad,

Hitemet, önbizalmamat szerelmeddel visszaadtad,

Oly hosszú kín és boldogtalanság után élni akarok,

Világ legszebb érzése, ha szemedben ragyoghatok!

 

Neked én jelentem a mindent és te is én nekem,

Szerelmesen suttogom el, te vagy a mindenem!

Karodban minden rosszat és fájdalmat feledek,

Szerelmesen óvsz mindentől, hogy szeresselek!

 

Érzést amit érzek a szívemben mélyen legbelül,

Oly rég nem éreztem, egyedül voltam veszettül,

De te megtanítottál újra bízni és szeretni engemet,

Átadni szívem a boldogságnak, ezt érezzem veled!

 

Az érzés ami körül vesz és belül melegíti a szívem,

Boldogságban lüktet mellkasomban, szeretsz érzem!

Minden egyes csókodból, ölelésedből árad az érzelem,

Érzem én is tiszta szívemben, te vagy az én végzetem!

 

Nem számít már a múlt, elmúlt, csak a mának éljünk,

Kéz a kézben kell most már, hogy még tovább lépjünk!

Oly jó szeretni, szeretve lenni, ma már én is így érzem,

Veled és nem nélküled szerelemben tovább kell élnem!

 

Budapest. 2019. 10. 16.

 

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet , ha olvastad a versem!

Mit rejt a szemed?

mitrejtaszemedjoookep.jpg

Mit rejt a szemed?

 

Mit rejt a szemed?

Terveket, életeket,

Nagy szerelmeket,

Veszett reményeket?

 

Talán a fájó múltad,

Mely blokkolja utad?

Nincs már bizalmad,

Nagyon rég feladtad!

 

Bár tudnád merre menj,

Nincs már célod és terv,

Életed is bús, magányos,

Elment az összes barátod!

 

A szemed rejti a bánatod,

Összes fojtott fájdalmad,

Mit el rejtsz a világ elől,

Emberből sokszor rossz dől!

 

Könnyeid már rég elapadtak,

Nem érted te miért ezt kaptad,

De próbálod magadba folytani,

Pedig néha szeretnéd elmondani.

 

Nincs senki ki meghallgatna,

Az ember néha meghalhatna,

Nem figyel rád senki sem már,

Azért életed oly nehéz és sivár!

 

Szemed rejti a múltadat,

Keserves fájó harcodat,

Mit próbálsz elfelejteni,

Szemed el nem rejtheti!

 

Budapest. 2019. 10.14.

 

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet, ha olvastad a versemet!

 

Egy arctalan senki!

egyarctalansenki.jpg

Egy arctalansenki!

 

Ha padlón vagy, annál lejjebb már nincsen,

Sok arctalan próbál még lejjebb tolni innen,

De nem vállalják fel kik és miért ellenségeid,

Hisz nem bántottál életedben sem soha senkit!

 

De ezek az arc nélküliek próbálnak épp neked,

Keresztbe tenni még üresebb legyen a zsebed,

Mikor megmagyarázzák neked túl hülye vagy,

Aha segítségül hívod akkor meg cserbenhagy!

 

Arc nélkülieknek! Tudnak szeretni? Érzésük?

Szarban vagy, azon van akkor is széttépjük,

Nah ilyen egy arc nélküli akinek neve Senki,

Érzés nincs benne, nem is volt egy cseppnyi!

 

Ezt a fajta kétlábút kerüld el ha teheted még,

Megkeseríti, lehetetlenné teszi mások életét,

Próbál rajtuk keresztül gázolni,felkapaszkodni,

Tisztában van vele csak nem is meri bevallani!

 

Az se tántorítja vissza hogy bajban vagy,

De soha segítséget ő tőle nem is várhatsz,

Inkább beléd törli lábát, ott hagyva mocskát,

Te meg tűrj, nyelj érezd az ördögnek poklát!

 

Nem érdekli a lelked mennyire fog vérezni,

Csak egy jár az eszébe a lelkedet szétzúzni!

Ha lépni akarsz, nehogy már jobb is legyen,

Irigység , féltékenység ő egy személytelen!

Egy arctalan senki!

 

Budapest . 2019 . szeptember . 05 .

 

Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva !

Köszönöm az idődet és hogy olvastál !

Te csak fogd a kezem...

tecsakfogdakezemjoookep.jpg

Te csakfogd a kezem...

 

Te csak fogd a kezem,

Ne engedd el sohasem,

Te vagy nekem legszebb,

Veled életem is teljesebb!

 

Látod a tenger oly végtelen,

Mint szívemben a szerelem,

Amit irántad érzek kedvesem,

Kérj bármit tőlem megteszem!

 

Te csak ne engedd el a két kezem,

Boldoggá teszed minden percem!

Ahogy rád nézek mosolyog a szemed,

Bennem élsz a szívemben én tebenned!

 

Nem élhetünk örökké de veled életem teljes,

Bármit megteszek érted, csak neked kedves!

Örüljünk a mának mert a holnapot még kitudja,

Fogd két kezem, légy mindig hozzám simulva!

 

Jöhet ránk ólmos eső vagy akár nagy szélvihar,

Az én szerelmem megvéd téged mindig betakar!

Együtt lépkedünk kéz a kézben az élet rögös útjain,

Játsszuk együtt életünk dallamát a hangszer húrjain!

 

Te csak fogd a kezem , ne engedd el sohasem,

Bármi lesz velünk, mi egyek vagyunk az életben,

Szeretni, hinni és bízni a másikban egy életen át,

Éljük örömmel, tisztán életünk minden pillanatát!

 

Budapest 2019.10.12.

 

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet ha olvastad a versem!

Mindenki elhagyott...

mindenkielhagyottjookep.jpg

Mindenki elhagyott...

 

Mindenki elhagyott, oly magányos vagyok,

Lelkem puszta üres, sivárok a gondolatok!

Nem tudok már előre nézni, feladtam fájón,

Hiába bíztam még sokszor néha oly gyarlón!

 

Utam itt véget ér, tovább menni nem bírok,

Üresek az éjszakák és gyötrelmes nappalok,

Nem bízom már senkiben hinni sem akarok,

Mi értelme életemnek így mindent feladok!

 

Olyan az életem mint ez az út amin elestem,

Megfáradt a lelkem is, és összetört a testem.

Elfogyott az erőm is már nem bírok felállni,

Nem tudom már az utamat sem végigjárni!

 

Nézz le rám oh istenem, vedd el fájó életem,

Miért kellene már a földön még szenvednem?

Mond istenem, miért hagytál engem magamra,

Itt fekszem a sárban szenvedve és elhagyatva!

 

Nem nyújtja kezét már senki engem felsegítsen,

Hogy oda bújhatnék hozzá hogy felmelegítsen,

Kihűlt a szívem már elfojtottam minden érzésem,

Oda lett az életem elveszett az utolsó reményem!

 

Vedd el gyarló életem, testem tovább nem bírja,

Megfagyott ez a szív a fájó lelkemnek van kínja,

Itt ezen az úton ért véget minden erőm és hitem,

Mindenki belém rúgott még az is akiben hittem!

 

Budapest 2019.10.11.

 

Saját szerzemény,szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet ha olvastad a versem!

Apró kavics

aprokavicsjookep.jpg

Apró kavics

 

Apró kavics az életem,

Oly kicsi ezen a földön,

Hogy a sors merre sodor,

Rossz útra visz el olykor.

 

Apró kavics közt keresem,

A boldogságom nem lelem,

Jöhet vihar fergeteges eső,

Élet múlik , szalad az idő!

 

Apró kavics vagyok e földön,

Testbe zárva lelkem , börtön,

Minden apró lépésem életem,

Hová sodorsz még kérdezem!

 

Mit tehetnék mond csak sors,

Utamon néha a bánatom folyt,

Apró kavicsként sodor az élet,

Néha egy egy mosoly ami éltet!

 

Ide oda gurulnak az apró kavicsok,

A találkozásokból mindig tanulok!

Ahogy haladunk tovább a földön,

Elkopik testünk hegyen s völgyön!

 

Apró kis kavics mesélni tudna,

Élete során hány darabra hullva,

Halad az időnek fogaskerekével,

Millió szembe nézett félelemmel!

 

Apró kavics a földön minden ember,

Útjuk során mind elkopik egyszer!

Az idő örökké halad nem állhat meg,

Apró kavicsok halnak, és születnek!

 

Budapest 2019 10. 11.

 

Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet ha olvastad a versem!

A hópehely

a_hopehelyjokep.jpg

A hópehely

 

Szürke felhők közül leszállnak,

Talpad alatt néha csikordulnak,

Fagyos téli napokon csillognak,

Hűsen, hófehéren beragyognak.

 

Előre nyújtom kesztyűs kezem,

Várom hópehellyel tele legyen,

A hófehér testeddel érintkezzen,

Nézem a hópelyheket a hidegben.

 

Egy isteni csoda a vakító fehérség,

Könnyű és titokzatos, hűs szépség.

Mámorító és gyönyörű a határban,

Ahogy hófehéren beborítja lágyan.

 

Ahogy hull a hó a pillámra ráesik,

Elolvad és víz formájában távozik.

Természet csodája, a kis hópelyhek,

Tudom nem csak én látom szépnek!

 

Lassan belepi a tájat mindent beborít,

Átható csodás fehérségben pompázik,

Elfedve minden apróbb száraz faágat,

Betakar minden erdőt, mezőt és házat.

 

Hópelyhek védenek a fagyos széltől,

Védik az erdőt, fák gyökereit a jégtől,

Meleg palástjukkal hópelyhek fednek,

Természetnek hűen megkegyelmeznek.

 

Szeretem ha hull a hó, száll a hópehely,

Szívesen haza vinném, de van tűzhely,

Elolvadna szentem, elpusztulna mind,

Természetben élhet ez a csodás kincs!

 

Lassan elbúcsúzom vár a meleg otthon,

Holnap is eljövök és szeretetem ontom,

Várj meg kicsi pehely el ne olvadj még,

Élet kezdete s vége te vagy a reménység.

 

Lassan indulok haza felé, már sötétedik,

Hold és a csillogó fehér hópehely világít.

Utat mutatva merre menjek ők haza kísérnek,

Nyitom az ajtót és búcsút intek a hópehelynek.

 

Budapest. 2019. szeptember. 18.

 

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !

Köszönöm az idődet ha olvastad a versem !

 

Engedd hát...

engeddhatjookep.jpg

Engedd hát...

 

Ne félj soha sem az élettől,

Boldogság jön majd szívből,

Ahogy beengedted az elönt,

Engedd el ami majd megölt!

 

Csak engedd beköltözzön,

Reggelente rád köszönjön!

Érezd egész nap az áldását ,

Élvezd ki minden jóságát!

 

Tárd szét karodat és engedd,

Hogy átjárja gyarló szívedet.

Ha mégis elkap a szomorúság,

Engedd a napot had süssön rád!

 

Nap fénye átjárja a szívedet,

Melege melengeti a lelkedet!

Érezd mennyire szép az élet,

Boldogságot a naptól kérjed!

 

Költözzön szívedbe a szeretet,

A boldogságot ez adja neked!

Fénye beléd hinti a szeretetet,

Gyógyítja összetört szívedet!

 

Reggelente mindig engedd be őt,

Várd úgy mint egy haza érkezőt!

Minden nap fesse életedet színesre,

Engedd hát boldogságot a szívedbe!

 

Budapest. 2019. szeptember.22.

 

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet ha olvasod a versem!

 

Szeretni bolondulásig!

szeretnibolondulasogjookep.jpg

Szeretni bolondulásig!

 

A szívembe költözött a szerelem,

Nincs arra szó annyira szeretem!

Imádja lágy ölelésemet,sóhajom,

Figyeli minden szavam, óhajom!

 

Napról napra egyre jobban imádom,

Soha ne múljon el csak ezt kívánom!

Ő nekem a drága kincsem a világon,

Éld át szerelmünket had szikrázzon!

 

Nincs napunk ne lenne a másik fontos,

Nem vagyok soha mellette magányos!

Mikor messze vagyunk olykor néha nap,

Minden együtt töltött idő vele ünnepnap!

 

Minden szép napot a szívünkbe vésünk,

Hiszen egyek vagyunk egymásért élünk!

Együtt nevetünk, ha kell együtt is sírunk,

Egy az életünk a jövőnk, közös a sorsunk!

 

Ha mégis bánt az élet, átölel ne féljek,

Itt van velem, vigasztal boldog legyek!

Erőt meríthetünk egymásból naponta,

Ha néha másikat az élet túl le sújtotta!

 

Ha elfárad egyikünk már bízni sem mer,

Egymásnak csak kezünket nyújtani kell!

Minden nap mi egymás mellett lépkedünk,

Szembeszállunk bármivel sohasem félünk!

 

A szemeiben látom szépnek magam,

Lelkünkben annyira közös a dallam!

Életem vele oly szép, boldog vagyok,

Szemeinkben csupa szerelem ragyog!

 

Igaz az is az élet nem mindig tejföl,

Egymást biztatva arra hogy kelj fől!

Egymás mellett járni, könnyebb az élet,

Szeretve lenni, szerelmet adni a végzet!

 

El sem hiszem sokszor mint egy álom,

Legjobb embert kaptam ezen a világon!

Szerelmével felrepíti lelkem a felhőkig,

Engedd őt uram, szeretni bolondulásig!

 

Budapest. 2019. szeptember 22.

 

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet ha olvastad a versem !

A saját kereszted

a_sajat_kereszted_jookep.jpg

A saját kereszted

 

Ember! Ne szólj meg soha senkit,

Mindenki cipeli a saját keresztjét,

Ne rakd más vállára mi csak a tiéd,

Senki se a sajátját nem teszik eléd!

 

Nekem is van és nektek is ott van,

Ebben egyben egyedül a harcban!

A saját kis keresztem az én terhem,

Nem fogja és ne cipelje senki sem!

 

Csak annyit tehetsz a másikért néha,

Ha nem gátolod őt de segíted a célba!

Hisz nem tudhatod te sem mi a célja,

Saját kereszted a tested meddig bírja!

 

Légy megértő mással ha neki nehezebb,

Lehet a teste a tiédnél sokkal betegebb!

Soha nem tudhatod hol kap el a nyavaja,

Lehet pont az segít aki megértésed kapja!

 

Ha neked van még erőd, segíts másokon,

Nem tudhatod mi jön majd egy holnapon!

Hallgasd meg türelemmel azt ki neked szól,

Lehet elesett ember mert szívében gyászol!

 

Ezért légy ember az emberek között,

Érezd át ha éppen valaki fel nyögött!

Lehet neki elkel a segítséged nem kéri,

Mert már sokat csalódott és nem meri!

 

Legyél szívedben jó és lelkedben tiszta,

Lehet a te szereteted segítséged a szikra!

Energia löketet ad a szegény embernek,

Hidd el ez neked is öröm a te lelkednek!

 

Lehet a te kereszted könnyebben cipeled,

Mert jobb erőben vagy és jobban viseled!

De nem tudod soha se kiszámítani mi lesz,

Jobb mindig ha már nem egyedül küzdesz!

 

Annak van segítség csak aki ember maradt,

Lehet izzadság, lehet vér ami hozzád tapadt,

Együtt menni kézen fogva másokkal a célért,

Nem kell magányosan küzdeni majd a létért!

 

Mert igaz mindenkinek meg van a keresztje,

Országban sajnos sokan vannak elrekesztve,

Átlag polgár ki nyűgös bérből, segélyekből él,

Nem remél nem várja úgy a holnapot mert fél!

 

Te aki könnyebben veszed az akadályokat még,

Annyit tégy ezért az országért és a kis hazádért!

Lopd be az emberek szívébe és életébe a szereteted,

Érezz ember! Te is, könnyebb úgy a saját kereszted!

 

Budapest. 2019. szeptember.22.

 

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet ha olvastad a versem!

Az élet egy hinta

az_elet_egy_hinta_jooo.jpg

Az élet egyhinta

 

Az élet egy hinta melyben Te is benne ülsz,

Hajtod magad, van lent is, van fel lendülsz,

De ebből a hintából nincs mégse kiszállás,

Életünk míg véget nem ér, ez nagy utazás!

 

Mikor hintád fent van heppi akkor minden,

Varázslatos nyár van a békétlen szívedben,

A lelked olyankor szárnyal mint egy madár,

Minden megadatik mire régen vágyakoztál!

 

De a hintád van mikor olykor lejjebb kerül,

Az életed akkor nehezebb, fogadd el belül,

Hintából ne szállj ki, hajtsd még magadat,

Van még remény, lesz még neked feladat!

 

Van s lesz ki hátulról kicsit meglök, besegél,

Csak ne add fel akkor sem ha hintád le kerül,

Hívd őrző angyalodat mert segít majd neked,

Minél előbb vissza kapd az elveszett hitedet!

 

Az élet egy hinta mindenkinek ne feledd sose,

Az életnek soha nincsen vesztese és győztese,

A célállomás mindenkinek ugyan az a végén,

Testünk porrá lesz, mi Istenbe haza érkezvén!

 

De előtte a hintánkat míg erőnk engedi hajtani,

Erősebben lökjed s ne kelljen csalódást vallani,

Kis erőfeszítéssel feljebb kerülhetsz tudod te is,

Könnyen, lehet nehezen, alakulhat akárhogy is!

 

Hitedben benne él a remény az éljen szívedben,

Hinta mindig lesz mikor feljebb visz életedben,

Igen a le esés mindig is gyorsabban fog haladni,

De a hintát úgy kell hajtani, nem szabad feladni!

 

Leesni bárkinek könnyebb, hiszen nem kell tett,

Hogy feljebb kerülj is, az igazán a legnehezebb,

De ha még nem szoktad meg tanulj a hibáidból,

Mert életedben legjobb ha tanulsz a magadéból!

 

Közben ne feledd a rosszból is van, lesz jobb,

Csak hajtsad a hintád, élvezd ha eltűnt a rossz,

Minden jó és szép pillanat festi színesre életed,

Az élet egy hinta ezért nem szabad keseregned!

 

Budapest . 2019 . szeptember . 17 .

 

Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva !

Köszönöm az idődet hogy olvastad a versem !

Vedd el a fényt!

vedd_el_a_fenyt_jookep.jpg

Vedd el a fényt!

 

Vedd el a fényt amit isten adott,

Boldog lesz tőle minden napod!

Kék égben íródik a sorsod ugyan,

De isten tudja és irányítja hogyan!

 

Mosolyoddal szebb lesz életed,

Másokét is szebbé teremtheted!

Ne nézzél hátra ami tegnap fájt,

Hagyd el mindenkor az aggályt!

 

Csak előre nézz és mosolyogj,

Nem lesz ráncos a homlokod!

Vedd el a fényt az istentől való,

Legyen életed felfele szárnyaló!

 

Csak a most, a jelen számítson,

Rossz a gonosz sose csábítson!

Légy mindig jólelkű másokhoz,

Legyél hű mindig az álmaidhoz!

 

Vedd el a fényt más dolgod nincs,

Istentől való ami másnak is kincs!

Mindenkinek van egy saját fénye,

Csak van aki nem akar élni vele!

 

Gyere hát és vedd el az isteni fényt,

Válassz magadnak járható ösvényt!

Azt az utat válaszd ami neked is jó,

Ne legyen életed csupán egy illúzió!

 

Az útról ne térj le soha, eltévednél,

Ne nézd vissza mit idáig megtettél!

Vedd el a fényt megmutatja az utat,

Isten segíti mindennap a harcunkat!

 

Közben ne felejts el élni és nem félni,

Mosolyogni mert így könnyebb lenni!

Ezért adom neked szívedbe a reményt,

Mutassa az utat ezért, vedd el a fényt!

 

Budapest. 2019. szeptember. 19.

 

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !

Köszönöm az idődet ha olvastad a versem!

Miért sír a föld s miért az ég ?

miertsir_az_eg_smiert_a_fold_joo_kep.jpg

Miért sír a föld s miért az ég ?

 

Kőkemény szívek fogadják a földre érkezőt,

Elítélik a hajléktalan sorsú embert az éhezőt,

Nincs az emberekben jó szándék se megértés,

Aki valaha éhezett, ők tudják mi a szenvedés!

 

Elveszett az emberekből az érzés és a szeretet,

Tudd hogy szeretni is csak tiszta szívvel lehet!

Ki magát nem szereti az a másikat se szeretheti,

Ember lelke rideg de csak emberi szív mentheti!

 

Szívekből kihalt a szeretet, a jóság, a kedvesség,

Miért sír a föld? Kérditek. Emberi közönyösség!

Földet csak ember mentheti meg a szeretetével,

Mutasd meg hogy tudsz szeretni még, öleléssel!

 

Amit a földön az életben teszel, azért te felelsz,

Ha gyűlölet van szívedben akkor terhet cipelsz,

Miért sír az ég? Mert teljes energiád a gyűlöleté,

Élnél úgy hogy a szívedet a szeretet melengetné!

 

Irigységed a rossz akarásod a lelkedet öli meg,

Testedben valami átalakult ami egy szörnyeteg!

Miért sír a föld s miért sír az ég, még kérdeznéd?

Szeretetet adnál úgy életed boldogan élhetnéd!

 

A földet más nem menti meg csak emberi szeretet,

Mit nyújt a szeretet kérded? Begyógyítja a sebeket!

Képzeld Isten sírva küldi le a földre egy egy lelkét,

És még te azt kérded, miért sír a föld s miért az ég?

 

Budapest . 2019. szeptember. 26.

 

Saját szerzemény, Szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet ha olvastad a versem !

Oszd meg ha Te is így érzed !

A sors...

a_sors_jookep.jpg

A sors...

 

A sors mindig fog gondoskodni rólad,

Ki lépjen az életedbe így kapcsolódva,

Te ha idővel megismered eldöntheted,

Kinek kell mennie, ki maradhat veled.

 

Az hogy ki léphet be majd az életedbe,

Ki lesz az aki általad lesz megszeretve,

Akivel sorsod összefonódik az életben,

Te döntöd el, lehetsz boldog érdemben!

 

A sors írva van fent a sors könyvében,

De az életedben bár akármi történjen,

Tanulj meg szeretni, önfeledten nevetni,

Ne kelljen életedbe semmitől szenvedni!

 

A sorsod a tiéd, nem lehet senki másé,

Mindenkinek más,te teheted könnyűvé,

A sorsod nem kerülheted se el, se meg,

De boldog lehetsz ha azt örömmel éled!

 

Sorsod a tiéd, nem élheti más helyetted,

A lényeg az, magadat nagyon szeressed.

Csak te tudod megadni azt mi jó neked,

Éltesd boldogan a lelkedet Ő van veled!

 

Mindig te leszel saját lelked szerelmese,

Rajtad áll mennyit kell néha szenvednie,

Bármi történjék veled ne hagyd el lelked,

Baj ér használjad a fejed mert van eszed!

 

Gondold át minden lépésedet lelkeddel,

Ne ülj le ha bánat ér, mert ha cselekszel,

Jobb mint ha azon rágódsz ami elmúlt,

A sors a jövő, és soha ne cipeld a súlyt!

 

Fogadd el sorsod, békélj meg magaddal,

Engedd el a rosszat ne élj soha haraggal,

Minden nap egy új nap, új lehetőséggel,

A sors nem könnyű, éld meg szeretettel!

 

Budapest. 2019. szeptember. 19.

 

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet ha olvasod a versem !

 

A szakadék

aszakadek_ez_a_joo_kep.jpg

A szakadék

 

Ó kérlek ne szeress engem,

Nem akarom, fáj a lelkem!

 

Sokat csalódtam én ma már,

Meghúztam hol van a határ!

 

Ennél közelebb nem jöhetsz,

Szerelmemért megküzdhetsz!

 

Ígérni sem ígérek semmit sem,

Ha tudod hódítsd meg szívem!

 

Nem akarok túl közel kerülni,

Semmi kedvem terhet cipelni!

 

Ha olyan leszel akit szerethetek,

Majd, csakis úgy bízom benned!

 

Ahhoz nekem kissé több idő kell,

Bizonyítod majd szíved tettekkel!

 

Ki tudja mi lakik abban a szívben,

Kicsi érzés és ha szeretet nincsen!

 

Nem akarom újra érezni ami fájt,

Ez a szív többé soha nem bocsájt!

 

A szakadék választ el minket még,

Keress okot rá ha mégis átlépnéd!

 

Lehetsz ki helyet kaphat a szívemben,

Láss meg engem a saját könnyeidben!

 

Igazán szenvedsz attól hogy szeretsz,

Majd akkor a szakadékon is átjöhetsz!

 

Tudnál szeretni és bízhatok benned,

Gondoskodom, hogy itt van helyed!

 

Mellettem, bennem a fájó lelkemben,

Összetört, reménnyel teli szívemben!

 

Budapest. 2019. szeptember.22.

 

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet ha olvastad a versem !

Belém költöztél...

belem_koltozteljooo.jpg

Belém költöztél...

 

 

Belém költöztél a szívembe, a lelkembe,

Nem is tudod mennyire vagy te szeretve,

Belém költöztél a zsigereimbe, a fejembe,

Minden gondolatom te vagy reggel és este!

 

Reggel veled ébredezem, első gondolatom,

Ami egész nap elkísér mint egy szép álom,

Este te jársz a fejembe, vágyakozva csókját,

Hosszú nappalok és éjszakák nézem az órát.

 

Belém költöztél ide legbelül mélyen a szívembe,

Kiontott könnycseppek fájón égnek a lelkembe!

Magamra hagytál de mégsem vagyok én egyedül,

Te velem vagy, mert belém költöztél ide legbelül!

 

Mikor felébredek néha egy egy hűs hajnalon,

Érzem hogy fázom de hozzád nem bújhatom,

Te belém költöztél rád gondolok ha néha fázom,

Belülről melengeted a lelkem és a fázós vágyam !

 

Szívemben a szunnyadó parázs néha lángra kap,

Lelkem is érzi, tudja hogy nagyon messze vagy,

De az nem változtatja meg azt hogy bennem élsz,

Belém költöztél, naponta vágyom már a reményt!

 

Hűen őrzöm még a csókjaid, gyengéd ölelésedet,

Nem feledem az eltűnt tovaszállt órákat perceket,

Pille könnyű szárnyaim sem visznek tovább már,

Mert Te belém költöztél és tudd téged valaki vár!

 

Budapest . 2019 . szeptember . 17 .

 

Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva !

Köszönöm az idődet hogy nálam jártál !

Emberi mosoly...

emberimosolykep_joo.jpg

Előszó

 

( Az emberek 60% - a depressziós, és sokan vannak akiknek a fejében megfordul hogy véget vessen az életüknek ,

Ez a vers azokról szól akik így távoztak el .

Emlékül a sok ezer öngyilkosnak , akik egyedül vannak magányosak és elveszettek!

Pedig csak egy mosoly megmenthette volna őket ! )

 

Emberi mosoly...

 

Sokszor érzem úgy hogy fáradt a lelkem,

Nincs kihez bújnom nincs hova mennem.

Ki megmutatja nekem miért érdemes élnem,

Ki akkor és ebben a létemben itt van velem!

 

Sokszor érzem azt, csak csend az én társam,

Magányomban körül ölel és amire vágytam,

Néha bele nézek a tükrömbe nem azt látom,

Csak a megtört embert, elveszett az álmom!

 

Bár fájón fogadom aki a tükörben tekint rám,

Lehet így is élni, de sajnos csak az én hibám,

Szenved a lelkem úgy fáj ezt érdemeltem ,

Fejemben kavarog a gondolat el vétettem ?

 

Néha elfog a félelem és gyötör a gondolat,

Jobb lenne elmenni , jobb lenne a föld alatt,

Nincs a földön aki fázós lelkem melengetné,

De érzi szívem a fájdalmat úgy el engedné!

 

Nincs ki beragyogja a hétköznapjaimat,

Nincs ki elűzné a fejemből a gondjaimat,

A sorsom elől hiába nem menekülhetek,

Elszállt a reményem már nem küzdhetek!

 

Sokszor érzem úgy hiába lettem és éltem,

Pedig fiatalként soha semmitől se féltem,

Múlnak az évek egyre gyöngébben létezem,

Pedig gyávaság nem volt nekem lételemem!

 

A sorsunk bár isten keze által írva vagyon,

Én mint halandó, ezt felülírni nem tudom,

Emberi szót had halljak veszem a kalapom,

Mert a csend, a némaság megöl egy napon!

 

Lassan nagy sóhajjal indulok a belvárosnak neki,

Szívem,lelkem a magányt a forgatagba sem feledi,

Megállunk a piros lámpánál, várunk jó páran a zöldre,

Sok sok ember szomorú szemeket mereszt a földre .

 

Gondoltam lesz ami lesz megyek a metróra lefele,

Eltökéltem magamat, életem megy de nem jó fele,

Ahogy néztem a szélsebesen száguldó vonatokat,

Észre vettem a rám irányuló kíváncsi szempárokat,.

 

Egy asszony ott volt a kisgyerekével ,csak toporgott,

Volt a kezébe egy zacskó ropi a foga alatt ropogott,

Rám nézett a kisfiú és odaszaladt hozzám és kínált,

De az édesanyjára néztem aki mosolyogva biztatott.

 

Én boldogan mosolyogtam vissza az anyjára,

Fiútól elvettem a ropit nagyot haraptam rája .

És ma láttam, éreztem igazi emberi mosolyt ,

Amivel lelkembe tört utat és szívemig hatolt.

 

Egy csapásra eltűnt a halálnak a gondolata,

Amivel jöttem, amit akartam az alagútban!

Egy emberi mosoly megváltoztatta életem,

Csupán egy emberi mosoly tette ezt velem!

 

Utószó :

 

Egy emberi mosoly ami életeket menthet,

Ne sajnáld jót tesz neked, az embereknek!

Sok ember sokféle, embereknek van gondja,

De egy mosollyal életeket menthet, ha akarja!

 

Budapest. 2019. szeptember.27.

 

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !

Köszönöm az idődet ha olvastad a versem!

 

 

Téli szerelem!

teliszerelemjookep.jpg

Téli szerelem!

 

Rád gondolok a hidegben ott álltunk,

Ölelve egymást a melegre vágytunk!

Testünk lelkünk a szerelemtől égett,

De elhagytál szívem nagyon vérzett!

 

Melegítsél fel már nagyon fázom,

Minden nap kínoz a fájó sóhajom,

Habár végképp el hagyott a remény,

Szívem fáj érted, de az élet kemény!

 

Talán te is érzed még a szelíd vágyat,

Ha rád gondolok ma is el fog a bánat!

Elhagytál! És szívtelenül meg is csaltál!

Megbocsájtsak? Bár mélyen megmartál!

 

Szívem össze törted egy téli napon,

Nincs nyugtom se éjjel se hajnalon!

Elvitted tőlem a legszebb álmaimat,

Nincs már aki kövesse a vágyaimat!

 

Eljött szívembe a tél hidege a bánat,

Némán sikoltó lelkem is belefáradt!

Rád gondolok hogy ezt miért tetted,

Hiszen úgy szerettél mégis feledted!

 

Fázom, egyre csak fázik fájó lelkem,

Belül érzem úgy hogy fagyos lettem!

Ma ölelj magadhoz melegítsd testem,

Amíg a szerelmemet tisztának érzem!

 

Lehet ha holnap jössz az nekem késő,

Amit tettél velem nem lesz felejthető!

Ezután hogy bánts soha nem engedem,

Jöhet bármi, nem kellesz téli szerelem!

 

Budapest. 2019. szeptember. 22.

 

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet ha olvastad a versem!

Eldobott életek...

eldobott_eletek_joo_kep.jpg

 

Eldobott életek...

 

Mond mit vétettem én ellenetek?

Miért gonoszakegyesemberek?

Szeretgetnek míg kicsi vagyok,

Aztán kidobnak mint a rongyot!

 

Az utcán kóborolok és befogadnak,

Aztán ha megszokom el zavarnak,

Kicsi vagyok magányos nem kellek,

Így koszosan, büdösen már senkinek!

 

Egy egy hajléktalan vet kis kenyeret,

Akinek nincs jobban sajnál elhiszed?

Gyötrő lelkemmel bujkálok bokrokba,

Van ki meglát sokszor nagyon otromba!

 

Halljátok emberek nekem is van lelkem!

Ha bántanak ugyan úgy sajog a szívem!

Bár nem tudok beszélni úgy ahogyan ti,

De van kutya beszéd akkor ha van pajti!

 

Aki rám talál és megszeret haza visznek,

Abban az emberben bízom és neki hiszek!

Őrzöm és védem a családját meg a házát,

Örökre szívembe fogadom érzem a hálát!

 

Ha üt és vernek akkor nagyon félek tőle,

Át se érzi mekkora kín mit sem törődve!

A sebet kívül hordom de belülről öl meg,

Van az emberek közt aki egy szörnyeteg!

 

Van ki készakarva kínozza meg testemet,

Örömét leli és akarja kínzón a vesztemet!

De nem bántottam nem ártottam senkinek,

Miért ilyen rosszak, gonoszak az emberek?

 

Aztán újra kóborolok ha szerencsém van,

Befognak visznek élhetek kutya otthonban!

Úgy hozza az élet nem otthonba halok meg,

Akkor autósok az utcán jönnek és elütnek!

 

Ha szerencsém van elpusztulok azonnal,

De van mikor le is bénulok sokkot kapva!

Az esély a túlélésre semmi egy nagy nulla,

De sokat kell szenvednem mire leszek hulla!

 

Istenem mondom , hisz lelkem belőled való,

Kutya testet kaptam ami most a kíntól sajgó!

Ember nem ismeri fel, lélek lakozik bennünk,

De másképp nézünk ki, nem emberi a testünk!

 

Pedig ember a világon is gondolkodj majd el,

Lehet a következő karmádban te kutya leszel!

Addig fogsz ide le születni új testben a földre,

Amíg nem érzed hogy fáj a kutyalelked könnye!

 

Budapest. 2019. szeptember. 23.

 

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet ha olvastad a versem .

 

Kérlek oszd is meg sok felé olvassák el ,

legyen vége már a kutyák kínzásának!!

Ha lehull majd...

ha_lehull_majd_jookep.jpg

Halehullmajd...

 

Én nem bízok többé benned,

Látom csak a szépet tetetted.

Eltűnsz szó nélkül kis időkre,

Ígérted nem hagysz el sohase!

 

Többé már nem hiszek neked,

Látod mit tettél? Ez a veszted!

Nem kell már hogy velem légy,

Most jöttél, jobb ha el is mégy!

 

Már tisztán látok hazudhatsz is,

Nem hiszek, hazudhatsz bármit!

Alattomosan játszottál kihasználtál,

Noha tudtad hogy ez mennyire fáj!

 

Menj el és többé ne is nézz vissza,

Ne félj lesz ki az ajtót rám nyissa!

Lesz aki csak magamért fog szeretni,

Nem kell neki semmit se bizonyítani!

 

Eljön majd meglásd, az a nap is hamar,

Jön valaki megfog, érzelmileg felkavar!

Akkor majd megtudod te is milyen kín az,

Ha szíved lelked az Ő szerelmére szomjaz!

 

Faképnél hagy, és csak kihasználja szíved,

Hiába gondolod azt is, hogy ő csak a tied!

Majd játszik a szíveddel, de megérdemled,

Mást én is úgy gondolom, nem illetsz meg!

 

Kölcsön kenyér vissza jár a tulajdonosnak,

Magad alkottad ezt meg, a saját sorsodnak!

Mit szenvedtem én, akkor tudod meg igazán,

Ha lehull majd a függöny az élet színpadán!

 

Budapest. 2019. szeptember. 22.

 

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet és olvastad a versem!

Sokszor gondoltam rá

sokszorgondoltamrajookep.jpg

Sokszor gondoltam rá

 

Sokszor gondoltam rá hogy már feladom,

Úgy érzem isten se figyel rám és fájlalom,

Sokszor kellett s kell még irányt váltanom,

Néha eltértem utamról sok volt a kudarcom.

 

Mindennek ellenére visszatértem utamra,

Tovább mentem és felkészültem a harcra,

Megtanultam mely hidakon kell átmennem,

Mely hidakat kell magam mögött felégetnem.

 

 Sokszor gondoltam rá miért ver az isten,

Rossz élet hamar rájöttem olyan nincsen.

Tudtam nem élhetem másképp az életem.

Sorsnak más célja van, leckéiből okultam.

 

Sokszor gondoltam rá meddig mehet így,

Az élet sok mindenre képes de megtanít.

Néha van hogy elgyengülök és feladnám,

Lelkem nem hagy, meg győz lassacskán.

 

Sokszor gondoltam rá ha ő nem is lenne,

Életem nagyon magányos, szomorú lenne,

Lelkem nem hagy el engem, bízik bennem,

Ha már senki, de ő velem van nem ellenem.

 

Rossz döntés amit egykoron meghoztam,

De tanultam belőle és lassan de felfogtam,

Próbálok úgy élni lelkemnek sose fájjon,

Neki mindent megadnék ezen a világon!

 

Budapest. 2019. szeptember.22.

 

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet ha olvastad a versem!

A kis tó partján…

akis_topartjankep.jpg

A kis tó partján…

 

Eltűnődöm néha az élet apró csodáin,

Nézem a kacsákat eme kis tó partjain,

Mind egy kicsi lélek ami bennük van,

Vígan úszkálnak ebben a kicsi tóban.

 

Apró csőrükkel eleség után kutatnak,

Majd tollászkodnak miután jól laktak,

Boldogan éldegélve a tavacska partján,

Ha jő az ősz akkor indulnak lassacskán.

 

Elrepülnek meleget keresvén más tájra,

Ha érzik jő a tavasz lesz ki őt hazavárja,

Hazatérnek majd boldogan tavasz napján,

Várni fogom én is őket itt a kis tó partján.

 

Budapest . Szeptember . 18 .

 

Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva !

Köszönöm az idődet ha olvasod a verseim !

Szeress addig ...

szeressaddigjooo.jpg

Nyisd meg a videót a zene eléréséhez ! csodaszép zene !

 

Szeressaddig ...

 

 

Szeress addig míg élet van a testünkben,

Ölelj át és lépkedjünk ketten az életben ,

Mert most van itt amíg tehetjük a földön,

Odaát már nem lehet itt van test kölcsön!

 

Ezt a ruhát ha levetjük ezt vissza nem adják,

Késő bánat lenne ha utána mégis megbánnád,

Szeress itt ameddig csak a földön lélegzünk,

Most még amíg élünk itt a földön létezünk!

 

Odaát nem érzed a testem mely csak rád vár,

Nem érzed majd a szívem heves dobbanását,

Míg testünk a ruhánk itt a földön ebben élünk,

Kár lenne a sok szép pillanatért ha elveszítjük!

 

Most add meg testednek azt a földi boldogságot,

Mert a te lelkednek is ugyanúgy szól a dallamod!

Testben amiben a lelked él, boldogságra vágyik,

Szerelemről álmodik ami a szívünkben virágzik!

 

Ha elmegyünk a földről én akkor is imádlak,

De átölelni immár csak lelkemmel tudnálak,

Nem érzed odaát többé a testem forróságát,

És nem fogod érezni hű szívem dobbanását!

 

Budapest . 2019 . szeptember 17 .

 

Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet hogy olvastál !

Pipacsok közt…

pipacsokkozottkep.jpg

Pipacsok közt…

 

Zaklatott a lelkem ,

Nyugalmat keresem,

Elhagyott a kedvesem,

Megcsalt, szenvedem!

 

Pipacsok közt járok,

Nyugalmat várok,

Szeretem a virágot,

Boldogságra vágyok!

 

Bennük van minden,

A világban nincsen,

Szeretet, gyöngédség,

Kedvesség, békesség.

 

Zaklatott a szívem,

Dolgokra rájöttem,

Addig volt neki jó,

Újdonság kapható!

 

Könnyedén el dobott,

Mint az ócska rongyot,

De tudd meg kedvesem,

Mégsem én vesztettem!

 

Jönnél te majd hozzám,

Akkor már késő komám!

Amit adtam nem sajnálom,

Amit én kaptam fáj nagyon!

 

De majd egyszer megtudod,

Milyen emberek a hazugok!

Mert hazudtál , nem szerettél,

Kérdeztelek másról beszéltél!

 

Pipacsok közt járok,

Csöndben hezitálok,

Majd egyszer tudom,

Én is megnyugszom!

 

Azért is ég veled kedves,

Szemem tőled se nedves,

A pipacsok földjén úgy érzem,

Tovább kell mennem s élnem!

 

Budapest. 2019 . szeptember . 18 .

 

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet ha a verseimet olvasod!

Búcsúzik a nyár

bucsuzik_a_nyar_joo.jpg

Búcsúzik a nyár

 

Immár nem zöldek a fákon csüngő levelek,

Elmúlás a nyárnak ezek a látszólagos jelek,

Sok színű az erdő , gyönyörű lombkoronák,

Az ősz is csodálatos a levelek ezt suttogják!

 

Az erdő is lassan téli mély álomba szenderül,

Lehullajtja lomkoronáját , kicsit el csendesül,

Vadjai elmennek ki vackot csinálni a családnak,

Költöző madarak meleget keresve odébb állnak!

 

Sok színben pompázó erdő felkészülve várja,

Ha a tél is megérkezik dobjon takarót reája!

Míg a tél nem jő, az erdő színesebben látszik,

Hol sárga, hol meg barna és pirossal játszik!

 

Búcsúzik a nyár elköszöntve az őszi évszakot,

Színesebbé téve ezt a szép négy őszi hónapot,

Sok színűsége ami szívedbe lopva észrevétlen,

A színes világot az erdő csodálatos csendjében!

 

Míg gyülekeznek a madarak is a nagy utazásra,

Sok ezer csivitelés hallatszik az erdő határába,

Kopaszodó lombkoronáidon még át jön a fény,

Nem süt olyan erősen a nap, nincs tűz örvény!

 

A lehulló leveleidből majd avart képez az ősz,

Avarodban élelmet találhat a szarvas és az őz!

Sok kis állatnak őrzi meg az avarod az élelmet,

Kis állatoknak rejtekhelyet adhat és védelmet!

 

Én pedig ott állok a lombkoronád alatt magam,

Élvezem a csendet amit az erdőben kaphattam,

Szeretet árad, érzi a lelkem minden fából felém,

Oly sokan vagytok, minden fát úgy megölelném!

 

Észre sem vettem hogy már pirkad az ég felettem,

Úgy elszaladt az idő, mégis béke van a lelkemben!

Csend és nyugalom áradozik minden egyes fából,

Elbújik a napfénye tovaszáll, ez a maradt nyárból!

 

Így búcsúzik a nyár, és várjuk az őszt hogy jöjjön,

Gyorsan telnek a napok az ősz is lassan be köszön,

Én még kicsit toporgok kint az erdőben az avaron,

Had járja át szívem , lelkem a csend és nyugalom.

 

Budapest . 2019 . szeptember . 18 .

 

Saját szerzemény , szerzői jogok fenntartva !

Köszönöm az idődet , ha olvastad a versem !