Emberi élet & Utolsó állomás

Oly hideg van és fázom,

Össze húzom a kabátom.

Közben azon töprengek,

Hogy élnek az emberek.

Látom mit látok körben,

Elveszik majd a ködben.

Egy élet nem lenne elég,

Hogy a szíveket kicseréld.

Sok ember nagyon önző,

Irigyek s csak felfelé törő.

Eltapossa ki útjába kerül,

Önző, senkit sem becsül.

Nincs kedvesség a szívben,

Nincs aki, másban higgyen.

Oda a bizalom, és a tisztelet,

Szemembe csalja a könnyeket.

Az ember nem becsüli az életét,

Amíg meg nem tudja az értékét.

Az élet akkor is egy múló állapot,

Mint hó a padon, mi megfagyott.

Mikor rá süt a nap csillog, fényes,

De a halmazállapota erre kényes.

A melegben felolvad, percek alatt,

S rájössz, az életed is múló pillanat.

Igaz, az életet csak úgy kaptad,

A minősége múlik ezért rajtad.

Ne tékozold el, s becsüld meg őt,

Mert te is meglátod, a teremtőt!

....Az életedben sok megálló van,

De van egy utolsó, a végállomás!

És egyszer téged is várnak majd,

mint hazaérkezőt, de a lét, ott más!

Mert az.... az UTOLSÓ ÁLLOMÁS ....

Budapest. 2021. 09. 24.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva !