Nem akarom...

Nem akarom hogy sírni láss,

Nem te vagy benne a hibás!

Alvatlan éjszakák, hosszú napok,

Már oly régóta kedvetlen vagyok.

Nem akarom hogy vigasztalj,

Engem senki és te se sajnálj.

Eltökélt hosszú a küzdelmem,

Miben lassan elfogy a türelem.

Nem akarom a szemembe nézz

Hogy lásd nekem milyen nehéz.

Nem tudom hol lelem holnapom,

Nekem kell segítenem magamon.

Nem akarom hogy átölelj nagyon,

Nem akarok soha sírni a válladon.

De néha jól jön egy kedves szó,

Csak ne legyen nagyon megható.

Mások erősnek vidámnak látnak,

Egyes emberek gyengévé vállnak.

De én érzem itt is ott is vagyok,

Nem akarom de nyomot hagyok.

Magamra erőltetett mosolyom

Nem árulja el saját kis gondom.

Nem kell hát mindenkinek tudni,

Hogy nehéz idővel versenyt futni.

De ha mégis egyszer sírni látsz,

Nem te és nem a világ a hibás.

Én nem találtam rá az utamra,

Nem készültem fel a kudarcra.

Nem akarom de jó mégis átölelsz,

S néha ritkán de olykor elviselsz.

A holnap is talán könnyebb lesz,

Nem akarom de mégis megértesz.

Budapest. 2020. 08. 06.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm a versemre fordított idődet , további jó szórakozást a blogomba.