Egy apró könnycsepp…

Érzem a fájó perceket,

Meg a hulló könnyeket.

El nem tűnő álmokban,

Szívem bús, romokban!

Hideget érzek belül már,

Sohasem leszünk mi pár.

A szemem ég a könnytől,

Nem látod a közönyödtől.

Én szerettelek, hogy miért?

Szív tudja csak, okát miért.

De a szíved kősziklaként,

Érző szívemre sose tekint.

Csalódás annak fáj jobban,

Kinek szíve áll lángokban.

Elmúlik majd ez is egyszer,

Tán egy apró könnycseppel.

Már nem számít mit akartál,

Még az se hogy csak áltattál.

Végeredmény a lényeg most,

A szívem lett újra magányos.

A fájó múltat hátra hagyom,

S meglelem a boldogságom!

Elfeledtem minden csókodat,

Rátalálok mit az élet tartogat!

Igaz nagyot estem de felállok,

Büszkén élem a nagy világot!

Egy apró könnycsepp legurul,

Egyszer ez a seb is begyógyul!

Élj boldogan, semmit se bánok,

Én senkit soha meg nem bántok.

Majd te is rájössz talán egyszer,

Nem lehetsz örökké a gazember!

Budapest. 2020. 04. 23.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet, ha olvastad a versemet!