Nem bűnösök...

Sok szegény és árva,

A megváltásra várva,

Oly fájdalmasan sikoltó,

Léleknek szava fullasztó.

Rothadó hús és vér szaga,

A levegőben terjed tova!

Éhség, betegség, járványok,

Nem háború, nem gránátok!

Nem bűnösök, gyerekek még,

Mégis szenvedés nekik a lét!

Mondd ha van isten az égben,

Vétettek e gyermekek a méhben?

Miért van e szenvedés a földön?

Mikor telve van rosszal a börtön!

Miért ártatlan gyermek szenved?

És miért adtál nekik akkor életet?

A világban megannyi állatmentő,

De ezeknek ki lesz a megmentő?

Van pár jó ember ki segít nekik,

De létszámuk igen elenyészik!

Pedig az ember tudja,látja,hallja,

Hisz tele van vele minden média!

Mégsem mozdulnak meg annyian,

Mint mikor, ha egy állat bajba van!

Embernek van mije akkor értékes?

Hogy lett e világ ennyire pénzéhes?

Mennél több van, de annál több kell,

Mi lesz ember? Már szeretni se mer?

Nincs együttérzés a földön sem szeretet,

Hagyják egymást szenvedni az emberek!

Aki földre kerül, egyre lejjebb nyomják,

Aztán érzések nélkül, kezeiket mossák!

Lehet hogy ma neked még jó a sorod,

Nem vagy beteg és nincs rossz dolgod.

De milyen az íze annak a könnynek,

Megtudod ha részese leszel e körnek!

Mégis szeretet ünnepe a karácsony,

Én bárkivel megosztom a kalácsom.

Lehetne önzetlenül adni és szeretni jól,

Boldogságot ne sajnáljuk önmagunktól!

Fogadjál meg én tőlem egy jó tanácsot,

Űzzétek ki szívekből ezt a gonoszságot!

Ha el is múlik a karácsony, akkor is adj,

Kívánom a világból sok szeretetet kapj!

Budapest. 2019. 12. 28.

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet ha olvastad a verseimet!