Csendben ülök...

Csendben ülök és létezem,

Nincs kétely mert lélegzem.

Nézem a tájat épp pihenek,

Látom ott vannak emberek.

Természet kicsalja mind őket,

Öregeket, férfiakat és nőket.

A meghitt csodás látványban,

Boldogságot nyújt magányban.

Színes levelek a fákon zizegve,

Csak ámul az ember dideregve.

Látvány ami lelkünknek gyógyír,

Olvad a hó, tavaszodik ez a jó hír.

Szép a tél is de ha eljön a tavasz,

Új év és új a kezdet amit áldasz!

Új lehetőségeket kapsz az élettől,

Élj vele és változz jól a szívedből.

Légy nagyon boldog és vezessen

szíved el, hol szépen élni lehessen.

Ha feltöltöd a lelked e szépséggel,

Betelsz a napnak meleg fényével.

De állj meg és ne csak nézz, lásd

a csodát és a szépséget majd áld!

Hogy részese lehetsz mindennek,

áld hogy létezhetsz s lélegezhetsz!

Örülj minden egyes új napodnak,

Lehetőséget se mindenki kaphat!

Örülj a mának, a holnap kételyes,

Annak élj mindig amiért érdemes!

Budapest . 2019. 12. 09 .

Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!

Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!