Csendben ülök...
Csendben ülök...
Csendben ülök és létezem,
Nincs kétely mert lélegzem.
Nézem a tájat épp pihenek,
Látom ott vannak emberek.
Természet kicsalja mind őket,
Öregeket, férfiakat és nőket.
A meghitt csodás látványban,
Boldogságot nyújt magányban.
Színes levelek a fákon zizegve,
Csak ámul az ember dideregve.
Látvány ami lelkünknek gyógyír,
Olvad a hó, tavaszodik ez a jó hír.
Szép a tél is de ha eljön a tavasz,
Új év és új a kezdet amit áldasz!
Új lehetőségeket kapsz az élettől,
Élj vele és változz jól a szívedből.
Légy nagyon boldog és vezessen
szíved el, hol szépen élni lehessen.
Ha feltöltöd a lelked e szépséggel,
Betelsz a napnak meleg fényével.
De állj meg és ne csak nézz, lásd
a csodát és a szépséget majd áld!
Hogy részese lehetsz mindennek,
áld hogy létezhetsz s lélegezhetsz!
Örülj minden egyes új napodnak,
Lehetőséget se mindenki kaphat!
Örülj a mának, a holnap kételyes,
Annak élj mindig amiért érdemes!
Budapest . 2019. 12. 09 .
Saját szerzemény, szerzői jogok fenntartva!
Köszönöm az idődet ha olvastad a versemet!